Evangélikus Népiskola, 1906

1906 / 2. szám - Zádor Endre: A siketnémákról

Ál

Neki is van nyelve, az úgynevezett jelnyelv. Vágyait, óhajtásait, közölni valóit arcjátékával és kézmozdulatokkal adja tudtunkra.

De mily szegényes, mjly tökéletlen ez a nyelv a mienkhez képest , Es ez nem is csoda! Mig mi hallók gyermekkorunkban kész nyelvet évszázadok és évezredek lefolyása alatt kifejlesztett és lángeszű költők által kiművelt remek szerkezetű szép nyelvet veszünt át szüléinktől, addig a gyarló siketnéma maga készíti jelnyelvét.

Nem is érti azt más, mint a sorstársa, meg a hozzátartozója. Oly tökéletlen azonban ez a nyelv, hogy gyakran még hozzátartozóinál sem boldogul vele. Talán onnan származik e közmondás : „Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát11.

Mindezekből látható tehát, hogy a tanulatlan siketnéma ész, gondolkodás és nyelv szempotjából nagyon messze elmarad mögöttünk s hogy bár külsőleg hasonlít az emberhez, mégsem egészen az.

E szerencsétlen magára hagyatva egészen elzüllik. Terhére válik családjának, környezetének és a társadalomnak egyaránt.

Hasznot senkinek sem hajt, kárt annál többet okoz. Jó tulajdonsága alig van, rossz szokása és hibája annál több.

És ez nem azért van, mintha a siketnéma oly rossznak születnék, — korántsem, hiszen ő is mint ártatlan gyermek jön a világra, — hanem azért, mert fogyatékossága miatt a szakembereken kívül senki sem képes rá eredményesen hatni, őt helyesen nevelni,

Némely rossz szokása tisztán egyszerű következménye siket- ségének.

Hogy pl. a siketnéma evésközben csámcsog, járásközben pedig csoszog, az csak azért van, mert nem hallja, hogy ez milyen csúnya.

Hogy mindenkivel szemben bizalmatlan, az is csak siketségének tudható be. Mivel nem hall, azért azt gondolja, ha másokat beszélni lát, hogy azok bizonyosan őróla beszélnek, őt gáncsolják s talán valami rossz tervet szőnek ellene. Ha mások körülötte valami mulatságos eseményen nevetnek, feltétlenül abba a gyanúba keverednek, hogy őt gúnyolják.

A siketség tehát bizalmatlanságot szül, az örökös bizalmatlanság pedig indulatossá, haragos természetűvé teszi a tanulatlan siketnémát.

Amint azonban a siketnéma rossz szokásairól és tulajdonságairól nem tehet, épen úgy menthetők a súlyosabb természetű hibái is.

így, ha a tanulatlan siketnéma koldul, nem tehet róla, mert dolgozni nem tanult és nem tud, ennie meg kell.

Ha pedig a koldulással nem boldogul és lop, az is érthető, hiszen ő is kénytelen engedelmeskedni az éhes gyomor hatalmas parancsszavának E parancsszót pedig nem gyengítheti nála sem az erkölcsi érzület, sem a földi igazságszolgáltatástól való félelem, sem pedig a túlvilági életben reá váró büntetéstől való rettegés, hiszen ő mindezekről semmit sem tanult, semmit sem tud.

Nem tudja ő azt, hogy mi a bűn s igy bűnös sem lehet,