Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 2. szám - Szigethy Dénes: Az egyházkerületi gyámolda és a tanítóság
37 erre bennünket, hanem agg napjaink avagy korán Özvegyen, árván maradt családtagjainknak nehéz nélkülözések közé juthatásátél való megóvása. A »Gyámolda története« című munka átlapozásakor nem kerülheti el senki figyelmét, hogy 1886-ig kötelessége volt minden tanítónak a gyámolda tagjává lenni; de mikor együtt, volt a 212.533 korona 66 fillér alapvagyon, már nem tette a kerület kötelességévé a tanítónak a gyá- moldába való belépést, holott a gyámolda megalakulásakor, mig az alapot gyűjteni kellett, szigorúéi meghagyatott az espereseknek, hogy egyetlen tanftó-híványt addig meg ne erődítsenek, mig a tanító gvámoldai tagságát nem igazolja. Elérkezett az 1895-ik évi kerületi gyűlés, melyen a be nem léphetést kimondó határozat hozatott a tanítóságra. Tehát mig a gvámoldai alapot gyűjteni kellett, kötelessége volt a tanítónak e munkában részt venni, de felnövekedett a fa, sokan és szívesen pihennek árnyékában, hanem a tanítóság utódának nem szabad itt pihenést keresni, oltalmat lelni. Más foglalja el hűvös árnyát s veszi igénybe a vihar ellen oltalmát. Ezt nem volna szabad a kerületnek a tanítósággal tenni. A gyámolda helyzete alakulása óta mindi súlyos volt, elismerem, mert a számítási alapnál mindig erős számokkal jegyeztetett be a hívek adakozási szíves hajlama. És mint »irgalom« pénztár s »gyámolífó«egyesület soha sem a rideg paragrafusokra támaszkodott, hanem törülte a könnyeket ott, hol legsűrűbben pergett, s gyógyította a sebet ott, hol leginkább vérzett. Ezért kopogtatott mindig két kézzel a gyámolda igazgatósága az egyházkerületnél s a jólelkü híveknél egyaránt segélyért. De e súlyos helyzetén a gyámoldának nem a tanítóságnak jogától való megfosztásával kellett volna segíteni, hanem más gyógyszert kutatni s keresni. Mert itt nem kellett volna meghalni a gyermeknek, hogy az anya megmaradjon. Az évi tényleges hiánylat a tanítóság kizárása idején csak 219 korona 30 fillér volt, amennyiben a középiskolai tanároknak visszatérített 12820 korona 60 fillér ellenében ezek jogigénye is megszűnt, a gyámoldával szemben. Hogy nagyobb megrázkódtatás nem érte a gyámoldát, sőt tőkéje, habár lassacskán mégis gyarapodik, mutatja a legutóbbi két évi kerületi számadás, mert 1903-ban volt a gyámolda alanvagyona 206.630 korona 04 fillér s 1904-ben már 212.423 korona 72 fillérre emelkedett. A tanítóság betiltása óta, habár a terheket a bentDvök után viseli a gyámolda, 10 év telt el, mely idő alatt összes kiadásait teljesítve, mégis — igaz nem sokat — tőkébőn 109 korona 94 fillért, pénztári készletben pedig 3670 korona 45 fillér többletet bir felmutatni. De mindezen tapintatos s körültekintő gazdálkodás mellett is, mint említém, a gyógyításnak más
