Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 2. szám - Zádor Endre: A siketnémákról
38 módját kellett volna keresnie a kerületi gyátnolda igazgatóságának. Még pedig szerintem az orvosság, ba egy kicsit keserű is, de mégis az jó, mely a szervedben működési zavarokat nem idéz elő, s a testben állandó lázas állapotot nem hagy maga után. Szerintem a gyógymód ez lett volna s lenne helyes most is: Meg kell hagyni minden eddigi tagját (lelkészt és tanítót) a gyámoldának, eddigi fizetési kötelezettségével mindazon jogokban, melyeket részünkre a gyámolda biztosított; de az ezután belépő lelkészek és tanítók számára új számítási alapon meg kell állapítani, mily magas összeget fizessenek egyszer és mindenkorra, vagy pedig évente, hogy a gyámolda fizetési kötelezettségeit fennakadás nélkül teljesíthesse» Azért ajánlom, hogy a befizetés emeltessék, — mert lehetne a segélynynjtás összegét is kevesebben megállapítani, — hogy ugyanazon segélyeket legalább ezután is nyújtsa a gyámolda, miket eddig nyújtott. Vállaljuk mi tanítók is szívesen a nagyobb terhet, viseljék ezt az ezután belépő lelkész urak is, de a tőkét s az egyházkerület jóindulatú szives támogatását valamint az egyházközségek évi járulékait nem lehet elvonni azon testülettől, melynek ehhez határozott s reményiem senki által kétségbe nem vont jogai s érdemei vannak. Ezeket kívántam szíves tudomására adni, mindazoknak, kiket a gyámolda ügye közelebbről érdekel; de tudomásom van arról is, hogy a tanító-egyesületek tavaszi gyűléseiken behatóbban kívánkoznak foglalkozni ez ügygyei, azért igyekeztem kimutatni, — s azt hiszem, még elég jókor — mindazon okokat, melyek a tanítóság jogait világosan és határozottan biztosítják a gyámoldában. Használjuk fel kedves kartársaim a most kínálkozó alkalmat, mely részünkre az új gyámoldai alapszabálytervezet tárgyalásakor ez egyesületnél való jogaink megszerzésére kínálkozik. En erősen hiszem, hogy ez sikerül is, mert meg vagyok győződve, hogy a Főtisztelendő Egyházkerület vezetősége, a. lelkészi karnak s a kerületi gyűlésen résztvevő világi urainknak szives jóindulata támogatni fog ebben bennünket. Szigethy Dénes. A siketnémákról. Azok nevében és érdekében emelek szót, akiktől a mostoha sors a szólási képességet megtagadta, akik embertársainak könyörűletes- sége nélkül sohasem is tanulhatnak meg beszélni, akik — bár Isten képmására teremtvék — magukra hagyatva, oktatás nélkül felnőve, sohasem válhatnak igazi emberekké,
