Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 2. szám - Szigethy Dénes: Az egyházkerületi gyámolda és a tanítóság
éb magamnak ezeu alapítványi tőki kezelését és jövedelmének hováfordítását, illetőleg a szabad rendelkezési jogot. Ha pedig ezen eset halálom után következnék be, e jogot átruházom a Főtiszteleudő Egyházkaiületre, azon határozott kikötéssel, hogy a szóban forgó alapítványi tőke kamatai mindig csak egyházi célra fordíttassanak. Fogadja egyébként a Főtiszteleudő Egyházkerület kitűnő tiszteletem őszinte kifejezését. Sopron, 1881. julius 25.-én. Dr. Haubner Rezső.« E bemutatott alapítványok, miknek összege 33.140 korona, amint az alapítványt tevők határozott akaratából látjuk, lelkészek es tanítók segélyezésére helyeztetett el. Van-e joga ezek jövedelmétől s magától a tőkétől megfosztani a tanítóságot az egyházkerületnek? Nincs. Mert az alapítványt rendeltetésétől elvonni nem szabad mindaddig, mig azt a célt, mit az alapitványozó kitűzött szolgálhatja. — Külöuöseu figyel erre a mi egyházunk minden néven nevezendő alapítványoknál. Kegyelettel hajtja végre az alapító minden legkisebb óhaját, mert példát akar állítani azok elé, kiknek módjukban áll neveiket adományaikkal szegény egyházunknál megörökíteni. Jól is van ez így. De mi történik fenntuevezett alapítók végakaratával, ha már nem lesz egyetlen tanító sem a gyámoldában, kiknek részére folyósíttassék az alapítványok kamata? Hát ugyebár egyszerűen az alapító akaratának ellenére kezeltetik alapítványa. Azt hiszem a kegyelet nem engedi ezt meg; de ha ez el is hallgatna, az élő tanítóság kiültek az élvezeti jog biztosíttatott e jogát követelni fogja. A tanítóságnak az alapítványokon kívül a gyámoldában való jogot biztosítja azon tekintélyes összegű alapvagyon, mely épen úgy gyűjtetett a tanítóság, mint a lelkész urak neve alatt. Az a 212,533 kor. 66 fill, mely miut alaptőke volt együtt, midőn 1895-ben a tanítóságnak megtiltotta az egyházkerület a gyámoldaba való belepest, nem-e a szegény lelkészek és tanítók filléreiből gyűlt egybe, vagy szaporodott az egyházközségek s egyesek nemes szívű adományaiból, kik látva e buzgó hivatalnokaiknak nyomott anyagi helyzetét, Vagyoutalanságát, örömmel rakták le áldozati filléreiket a kitűzött magasztos cél szolgálatára. Hogy mi volt az a magasztos cél, elég világosan megmondják az 1846-ban megállapított s 1886-ban újjal felcserélt alapszabályok, melyeknek »célja« című szakaszában ott van a munkaképteleuné vált lelkészek és tanítók gyámolítása s özvegyeiknek s árváiknak segélyezése. Ezen a címem gyűlt egybe az a tekintélyes vagyon, aminek jövedelmét most és mindenkorra csak azok élvezhetik, akiknek neve alatt s részére gyűjtetett. Mert tilos a gyűjtés, ha a begyült összeg
