Evangélikus Népiskola, 1906

1906 / 8-9. szám - Szabó György: Az iskolai év kezdetén

Ö28

Lehetnek egymáshoz hasonló indulatok, hajlamok, tehetségek, de két teljesen egyforma, úgy testileg mint lelkileg teljesen hasonló embert nem látott s nem fog találni senki sem. Hiszen éppen ebben áll a teremtés csodálatossága.

Ezen sokféle sajátságu, tehetségű gyermeknek a fentebb jelzett célra, a már megállapított, vagy még ezután megállapítandó elvek szerint, a tömeges oktatás határai közt való nevelésénél váljon nélkülözhetnénk-e Isten megsegítő kegyelmét? Azért, aki belát a szív rejtekébe, aki előtt nincs és nem lehet egy rejtett gondolat, aki ismeri a veséket és a csontokat, a ki minket is nevelhet, javíthat midőn megtévedünk, jutalmazhat, áldhat, ha útjain járunk. Azt hiszem ha valahol, úgy itt van igazán szükség Isten megsegítő kegyelmére. Az új tanévet tehát mindnyájan »Isten nevével kezdjük el. c

Boldognak tartom azon társamat, ki a tanév kezdetén tanítványaival együtt Isten szent hajlékába vonulhat, s a gyermekek szülőivel együtt akár a 465 ik, akár a 342-ik ének elzengedezése után az áhitat szárnyain Istenéhez emelkedve kérheti az áldást és segedelmet.

Magasztosnak tartom a cselekedetet, midőn a lelkész a buzgó ima után, a kedvező alkalmat felhasználva, tanító(k)nak, szülőknek és gyermekeknek tanulságos alkalmi beszédet tart.

»Valamit pedig kérendetek az atyától az én nevemben, megadja néktek.« »Mostan azért menjetek el* — »tanítsatok minden népeket.« — Úgy fényljék a ti világossagtok, hogy az emberek látván a ti cselekedeteiteket, dicsőítsék érte a ti mennyei Atyátokat.« »Példát hagytam tinéktek, hogy az én nyomdokimat kövessétek.« »A jó pásztor életét adja a juhokért és ismeri őket és ö is ismertetik azok által. A béres pedig elfut, mert béres és nincsen neki gondja a juhokra.c — így szól az Üdvözítő. —

Azt hiszem, s e hit, e tudat engem boldoggá tesz, hogy szeretett kartársaim közt nincs egy sem, kire az Ur Jézus Krisztusnak ezen legutóbb idézett mondása ráilleuék, mert mindegyikünk át van hatva ama meggyőződéstől, hogyha munkánknak jó sikerét akarjuk látni, úgy nem béres módjára kell dolgunkat végeznünk, hanem Isten megsegítő kegyelme mellé, magasztos célunk eléréséhez okvetetlen szükséges, hogy legyen bennünk másodszor lelkesedéssel párosult lankadatlan szorgalom.

Lelkesedni a tanítói pályáért?! Váljon lehet-e?

»Quem dii ödere« hangzott a panasz Évszázadok hosszú során keresztül,

»Quem dii ödere« és a régi átok Mindegyre zúg, nem szűnt meg a panasz,