Evangélikus Népiskola, 1906

1906 / 1. szám - Leszner Rudolf dr.: Egy kis psychologia

7

Amig szűk keretében mozog a hiúság, lehet közömbös, lehet nevet- séges, de nem ártalmas. Kárt, nagy kárt okozhat azonban, ha hatalommal társul. Sok baj és nyomorúság érte már innen az emberiséget.

Előítélet, elfogultság. Embertársainkról vagy tárgyakról előre megalkotott véleményünk, mielőtt azokat tárgyilagosan megítélhettük volna, adja azt, mit előítéletnek nevezünk. S ha az dönt ítélkezésünkben, mit már előzőleg gondoltunk, nem amit közvetetlen tapasztaltunk, ügy az elfogultságunk bizonyítéka. Előítéleteink és elfogultságunk rendesen ifjúkori benyomásainkra vezethetők vissza.Természetünkben rejlik, hogy az első képzetek, akárhogyan jutottunk azok birtokába, legmélyebben vernek lelkűnkben gyökeret. Azért van az, hogy nehezen, vagy éppen nem túrunk szabadulni a belénk nevelt, belénk szuggerált nézetektől, ennek következtében pedig azok vezérelnek bennünket ítéleteinkben, sőt határozólag hatnak ítéletünkre még akkor is, ha helytelenségük a fennforgó körülményekből világosan kitűnnék.

Az elfogult ember nem bir tárgyilagosan gondolkozni, mert subjektiv érzését magával hozott kész véieménye dominálja, s nem bir pontosan valamit megfigyelni, mert régibb képzetei belefurakodnak a látottakba, s mindez oly erővel irányítja szellemét, hogy fölfogása nem annyira a megítélendő dolog vizsgálatából következik, mint inkább abból, mit már eleve tudott.

Ha az előítéletek a tényállásnak megfelelők volnának, nem emelne senki ellenök kifogást. De rendesen úgy áll a dolog, hogy az előítéleteket részrehajlás, ellenszenv vagy ellenséges indulat sugallja, így aztán nem csoda, hogy az elfogultság igazságtalanságra vezet.

Elfogulatlanság nélkül sem valamit megbízhatóan megfigyelni, megvizsgálni, sem valamire nézve helyes Ítéletre jutni, nem lehet. Fölfogásunk csak azon föltétel alatt tárgyilagos, ha kész képzeteink nem hatnak rá zavarólag s gondolatainkat sem köti le semmi. Az" igazság kiderítéséhez elfogulatlanság az első és elengedhetetlen követelmény. Előre megalkotott véleménynyel, előítélettel, elfogultsággal soha az igazság tiszta forrásához el nem jutunk.

Becsület. Deák Ferenc mondá egyszer alkalmilag, hogy a megvadult bika elől megfutamodik, ha nem látja senki, de szembe száll vele, ha nézői vannak. Ez jellemző a közfelfogásra. Deák Ferenctől mégis csak tréfabeszéd volt. Mert megbocsáthatatlan lett volna, egyenetlen harcba bocsátkoznia s aránytalanul drágább életét kockára tenni. Okos ember nem tarthatná azt dicséretre méltó vitézségnek, oktalanok ítéletére pedig, ha sokan vannak is, kár hallgatni. Itt nem az a kérdés : szégyenletes, becsületcsökkentő gyávaság-e a megfutamodás, hanem hogy helyes módja-e a baj elkerülésének.

Becsület-csökkentő a gyávaság, ha éppen csak a kellő lelki erő hiányát bizonyítja. Ha valaki igazságtalan támadást, ok nélküli, megalázó sértést eltűr, jóllehet sikeresen védekezhetnék, azt bizony nem