Evangélikus Népiskola, 1906
1906 / 1. szám - Leszner Rudolf dr.: Egy kis psychologia
8 becsülhetjük, legyen bár máskülönben kifogástalan a magaviseleté. De becstelennek sem mondhatjuk. Becstelenítő a gyávaság vádja, hä kötelességmulasztás foglaltatik benne. Orvos, például, ki cholerabetegnek megtagadja a segítséget, mert fél a fertőzés lehetőségétől; katona, ki a védelmi módok kimerítése előtt rakja le fegyverét; bíró, ki megfélemlíthető s a szerint Ítél: az gyáva és tette becstelen, De az úgynevezett lovagias szempont a gyávaság megállapítására és megítélésére mindenképen helytelen. Aki nem fogad el kihívást, mert a fegyverforgatás nem mestersége s mert nem lát igazságszolgáltatást abban, ha a testi erő és ügyességre bizznk a vitás kérdés eldöntését, s nem látja a sértett becsület helyreállítását abban, ha ellenfelét megsebzi vagy megöli: az azért mégnem gyáva és cselekedete nem becstelen. A lovagias becsület nem illik korunkba, hisz a lovagok is lehetetlenek manap. Rabló váraik romba dőltek s ők maguk — féktelen harckedvükben örökké karddal az oldalukon s mindig készen, hogy azt kirántsák — ma nevetséges anachronismust képeznének. Amit azok felfogása szerint lovagias becsület ek nevezünk, az inkább fenyegetés az ellenmondással szemben, mint a dolog érdemének tiszteletben tartása. Nekünk demokratáknak, kik az embereket műveltségük és erényességünk szerint értékeljük csupán, nem kell különleges becsület. Sőt különbséget sem engedünk tenni a tiszta becsület és az igaz becsületérzésben a szerint, hogy micsoda állásban van az ember s micsoda családból származik. Becsület alatt embertársaink elismerését értjük korrekt magavise* létünkért. Becsületet szerez a tanulónak következetes szorgalma és törekvése, a férfinak jó szándéktól vezetett, sikeres munkássága, az aggnak az életből leszűrt, nyugodt bölcsessége. De az emberek meg- téveszthetők s így a becsület hamis pénzévé válik az erénynek, mint Börne mondja. Megtörténik ugyanis nem ritkán, hogy társadalmi állás hivatalos hatalom, fényűzés, előkelő modor lesz a becsület forrásává anélkül, hogy a lelki tulajdonságok arra rászolgáltak volna. A becsületérzés annak tudata, mivel tartozunk becsületünknek. De ki sokat erősíti szóval s sokat veri érte a mellét, annak kötve kell hinni. A becsületes ember arról ismerhető meg, hogy tisztelettel viseltetik más ember bacsülete iránt, mint a finom érzésű ember másban is föltételez érzékenységet és kíméli azért. Rossz jel az, ha valaki alaptalanéi tagadja más ember becsületérzését, mint durva érzés bizonyosan az, mely mindenütt érzéketlenséget keres. Embertársaink becsüléséből kiesni, lehet megtorlása oly bűnös magaviseletnek is, mely törvénybe nem ütközik, például, nemzeti törekvéseket nem támogatni, fontos célra rendezett közadakozásból magát kivonni, alárendeltjeivel gőgösen, megvetőleg bánni stb. Olyan ember, ki embertársai elismerésével, becsülésével, tiszteletével ne törődnék, nincsen, ámbár vannak elegen, kik, becsülésüket
