Evangélikus Népiskola, 1905

1905 / 2. szám - Sass István: Az új népoktatási törvényjavaslat

nem lehet. Az a munka, amit a gyermek elvégez, s a haszon, amit

ez utón hajt, sehogy sem áll arányban a veszteséggel a tanulásban, s a veszteséggel a t^sti fejlődésben. Nem megengedni, de ellenkezőleg az első fejezet rendelkezése értelmében a legszigorúbb rendelkezéssel kellene megtorolni minden indokolatlan iskolamulasztást.

Ami a javaslatnak a magyar nyelvtanítására és az iskolák tanítási nyelvére vonatkozó rendelkezéseit illeti, nem kell hozzá semmi prófétai ihlet, hogy az ember bele tekinthessen a jövőbe, s meglássa azokat az örvendetes jelenségeket, a melyeket ezeknek az egész vonalon egyenlő eréllyel való keresztülvitele után, a magyar nyelv és a magyarság terjedése tekintetében várnak, illetve várnunk lehet.

Azért hangsúlyozom az erélyes keresztül vitelt, mert ennek mikéntjétől függ a javaslata jövendő sorsa és értéke. Mert ezen javaslat semmivel nem követel többet, mint amennyit az 1879. évi 18. t.-c. végrehajtása tárgyában a közoktatásügyminiszter 1879. évi 17984. sz. alatt tehát ez előtt 25 évvel kiadott tantervben a magyar nyelv tanítása céljául kitűzött, s amit az 1902. évi 30.332. sz. közoktatásügyi miniszteri rendelet is felújított, mégis az 1901—2. tanévről közzé tett kimutatás szerint Magyarországon még mindig van 3459 olyan iskola, amelyben az idézett törvények és rendeletek dacára sem hangzik a magyar szó. Ez a tény magában véve is lesújtó, de több, megszégyenítő, sőt államiságunkra valósággal megbélyegző. Még szégyenletesebbé teszi ezen jelenséget az, hogy azonfelül még 3272 olyan iskola van, ahol tanítják ugyan a magyar nyelvet, de csak másodsorban, és az összes tanítás úgyszólván a gépies olvasás és Írásra szorítkozik, úgy hogy magyarúl beszélő gyermek nem is kerül ki az iskolából, mert a tulajdonképeni tannyelv : német, tót, horvát, ruthén, szerb, oláh, bolgár, vend és jó Isten tudja, hogy még mi egyéb, s igy nem is 3459 iskoláról van szó, ahol a magyar nyelvnek még ezután kell diadalmaskodni, hanem 6731-ről. Ez a nagy szám a 10882 tiszta magyar iskolával szemben eléggé bizonyítja azt, hogy az 1879. évi 18. t.-c. végrehajtva nem lett. Az új javaslat tehát, amely a magyar nyelvet iskoláinkban végre csakugyan életre akarja kelteni, csak az esetben célra vezető, ha erélyesen végre lesz hajtva mindenütt, ha a felügyelő közegek a nekik biztosított széles hatáskört úgy használják, hogy a nemzetiségi visszaélések és túlkapások megszűnjenek, s végül ha lesz elegendő tanító, aki szívvel éslélekkel magyar, csak az esetben várhatjuk, hogy az iskolából kikerülő gyermek beszélni fogja a magyar nyelvet, igy remélhetjük csak, hogy a magyar nyelvtudás be fog vonulni a ma még legdühösebb nemzetiségi iskolába, és ennek természetes következményeként ki fog költözni onnét minden törekvés, < amely a magyar állameszme ellen irányul. Ennek elhérhetése- ért, nincs elég szigorú törvény, nincs elég szigorú intézkedés, mert ha valahol veszélyes a nemzetiségi agitátor, mindenek felett veszélyes az az iskolában, a hol egy egész ifjú nemzedék lelkét mételyezi meg.