Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 2. szám - Sass István: Az új népoktatási törvényjavaslat
43 Eltekintve azon túlzott engedékenységtől, hogy a felekezeti iskolákban a tanítás nyelvét az iskola fentartó határozza meg, a magyarság érdekeit szolgáló ezen javaslatnak, meg kell teremni a maga jó gyű mölcseit. — Ki ne hallotta volna a nemzetiségek jajkiáltását ? Kell-e ennél féyesebb bizonyíték arra nézve, hogy a javaslat helyes irányban mozog. Ez a feljajdulás legfőbb bizonyítéka annak, hogy felismerték a célt, a melyet szolgál, fel az érdeket, amelyet véd. Ismételten hangoztatom, hogy erélyes végrehajtás, éber felügyelet mellett iskoláink azzá fognak lenni, aminek lenniük kellett volna már fennállásuk óta: a magyarság erősítői és terjesztői. Nagyon sok visszaélésnek fogja elejét venni azon rendelkezés, hogy az iskola fentartó hitfelekezetek tantervűket, tankönyvüket, taneszközeiket bemutatni tartoznak, de sőt nagyon helyesen, az ellenőrzés kiterjed még az ifjúsági könyvtárban levő művekre is. Nem tartom szerencsés megoldásnak a tanulók számának meghatározását, mert az 1868. évi 38. t.-c. 27. és 28. §§-nak fenntartása nem fogja megszüntetni a túlzsúfoltságot; hogy a fölös szám menjen a másik iskolába, amely nem oly népes, azt mondani könnyű, de az életben megvalósítani nehéz. Bármilyen jellegű iskolák legyenek is a községben, az átutalás — hogy úgy fejezzem ki magamat — nehezen fog menni. Azon rendelkezés meg, hogy a szülő csak azon iskola fenntartási költségeihez köteles járulni, amelybe gyermeke tényleg jár — bármily igazságos és jogosnak látszik is — sok zavarnak lesz okozója. Elismerést érdemel az ismétlő iskolákra vonatkozó rendelkezés, amennyiben az 1868. évi 38. t.-c. 50. §. csak is a községeket kötelezi az ismétlő iskola fentartására, mig az iskola fentartó hitfelekezeteket nem. A javaslat most előtérbe állítja a követelményt, hogy az elemi iskola két tagozata, mint egymással szorosan összefüggő egymást ki- egészítő kapcsolat álljon, mely két tagozatot létesíteni és fentartani köteles minden iskolafentartó, mert csak igy nyer megfelelő keretet a kilenc évre terjedő tankötelezettség. Igen helyesen intézkedik, amidőn az oktatást ingyenessé teszi, csak az a sajnos a dologban, hogy ez is a tanítók kárával történik, ha csak azt nem tekinti kárpótlásnak, hogy a tanórák számát meg felemeli. Sok nehézséggel fog járni azon rendelkezés keresztülvitele, hogy a földmives szülők gyermeke tavaszi és őszi hónapokban, tehát nagy munkaidőben, heti négy órán nyerjenek oktatást. Figyelembe véve még azt, hogy az ismétlő iskolák tanítási nyelvre kizárólag magyar, azt hiszem, hogy az eddiginél sokkal több reménynyel tekinthetünk a jövő ismétlő iskolai tanítás elé, mind nemzeti, mind népmüvelődési mind szociális szempontból. Ami a fegyelmi ügyek ellátására vonatkozó rendelkezéseket illeti, avval úgy vagyunk, hogy aki akarja a célt, annak akarnia kell az eszközöket is, amelyek a cél elérhetését biztosítják. Láttuk,
