Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 2. szám - Kund Sámuel: "Egyházkerületi utasítások", most immár "Tájékoztató"
37 írva az iskola feladata. — Ha teljes buzgósággal azon lesz a lelkész, hogy az iskola megfeleljen a kötelező tantervnek, semmi baj se fog származni abból, ha a Tájékoztatóból (2. pont) kihagyatik az, „hogy őrködjék a lelkész a felett, hogy bármely tantárgy a vallás tanítás kárával előtérbe ne állíttassák A lelkész lel ki pásztori őrködését így is gyakorolni fogja ! — Helyes a sióvidéki egyesületnek azon nézete, de nem szabatos e nézetnek szövegezése : „ne a lelkész intézkedjék, hogy a gyermekek az isteni tiszteletre felvezettessenek, hanem intézkedjék a törvény.* E miatt nem fogunk ugyan zsinatot tartani, egyházi törvényt hozni, a polgári törvényhozás pedig nem fog bele avatkozni az egyház ezen belügyébe; de az iskolai ügyre vonatkozó szabályrendeletbe bele fog jönni, amit ma is már az általános szokás törvényesített, hogy a gyermekek az isteni tiszteleteken a tanítók felügyelete alatt részt vegyenek. És a Tájájékoztató csak azt köti a lelkésznek szivére, „legyen gondja“, hogy a szabályrendelet holt betű ne maradjon (mellesleg legyen mondva sem az előadói javaslatban, sem a bizottsági javaslatban nem áll az, hogy a lelkész intézkedjék, hogy a gyermekek az isteni tiszteletre felvezettessenek). — A sióvidéki tanítóegyesület tévesen idéz, és a téves idézet alapján helyteleníti A Tájékoztatóból az,hogy »a lelkész a tanítót becsülje,c bátran kimaradhat; ha a tanítóság annak elrendelését fölöslegesnek tartja. Kimaradhat; de nem azon okból, amelyet a tanítóegylet felhoz. Mert ám tegye fel a tanítóegylet a kerületi bizottságról (bár a bizottság ettől távol áll!) ám tegye fel, a bizottságról, hogy oly egyént is megbecsülni akar, aki azt meg nem érdemli, én nem akarom feltenni, hogy tanító legyen, aki nem érdemli meg a megbecsülést. Ha nem kerülne is bele a »Tájkkoztatóbac, hogy a lelkész a tanítót megbecsülje, — a lelkészek mind a mellett a tanítót becsülni fogják ! És ha csakugyan elvétve akadna oly tanító, aki a megbecsülést meg nem érdemli, a lelkészek ót »atyailag«, az az oly szeretettel, mint az atya szokta inteni, majd komolyan, de szinte atyailag azaz szeretettel inteni fogják; (és kérem a sióvidéki egyesületet, ebben a szeretetteljes, lelki atyai gondoskodásban, ne keressen gáncsolni valót). És ha a lelkésznek ezen atyai, szeretetteljes, és komoly intései sikertelenek maradnának, fájó szívvel bár, de kötelességszerüleg meg fogná tenni azokat a további lépéseket, melyeknek rendelését a tanítóegyesület is helyesnek tartja. (Előadó javaslat 7. p. Tájékoztató 4. p.) — A sióvidéki egyletnek nézete továbbá az : »nem a lelkész óvja a tanító jogait, mert ez igen ingatag és bizonytalan alap volna, hanem óvja azt a törvény és rendelet és a lelkész mint kirendelt
