Evangélikus Népiskola, 1905

1905 / 12. szám - Baldauf Gusztáv: Nemtanköteles gyermekek befogadása az iskolába

362

títása nélkül — addig másfelől voll gondjuk intézkedni a 6 éven aluli gyermekeknek neveléséről az óvó, a 12 éven felüli növendékeknek az ismétlő iskolák szervezéséről hozott — de fájdalom nem elég komolyan végrehajtott — törvények, rendeletek, utasítások megteremtésével.

Amint tehát kitűnik ebből, hogy a nemtankötelesek az óvóba vagy ismétlő-iskolába utaltatnak, — valamint világos az is, hogy a 6—12 éves gyermekek nem járhatnak sem az óvóba sem az ismétlő iskolába, — épúgy természetes következtetés az is, hogy a népoktatási törvények értelmében nemtanköteles gyermeknek a mindennapi elemi iskolába járni sincs joga.

És mégis, ha végig tekintenénk iskoláinkon, azt látnánk, hogy mindezek dacára alig van gyülekezet, melynek első osztályú évfolyamában nem akadnánk nemtanköteles gyermekekre is. Az ily tapasztalat nem tulajdonítandó a törvények nem ismerésének vagy azok tiszteletben nem tartásának, hanem részben szükség érzetének és egy természetes paedagogiai kiválómnak. Oly községekben fordulnak ily esetek elő, ahol nincsen sem óvó- sem gyermekmenedékhely. A többnyire szegenysorsú szülők az iskolába adják „őrizetre* a tanköteles kort megközelítő gyermekeiket, — vagy mielőtt a rendes oktatás alá kerülnének, — már előre is annak idején jobb tanulmányi eredmény elérhetésének reményében — hozzá szoktassanak az iskolai rend és fegyelemhez. A jelzett érvelés alatt meghajol az iskolaszék, tanító — sőt a tanfelügyelő is. Legalább nem értesültem még, hogy ilyen eseteket tapasztalva a tanfelügyelő szigorúbb rendszabályokhoz nyúlt volna.

De kérdés, hogy vájjon mindig lehet-e nemtanköteles gyermekeket a mindennapi iskolába befogadni a mondottak mellett is? Két tényezőtől vélem ezt függővé tenni: ezek egyik a rendes tanköteles gyermekek érdeke,— a másik a tanító.

A rendes tanulók érdeke parancsolja igen sok esetben, hogy nemtankötelesnek ne adassék hely az iskolában. Különösen áll ez akkor, ha a jelentkező nemtankötelesek száma nagy. Egy-két gyermek nem foglal el sok helyet az iskolában, nem is fogja sem a tanítót nagyon igénybe venni, semm a többi tanulót munáájukban, tanulásukban hátráltatni. Máskép áll azonban a viszony, ha tömegesebben kívánnak felvétetni a nemtan kötelesek. Nagyobb számban bizony a tanítónak a többiektől jogosan igényelt drága idejét igénybe veszik, puszta jelenlétükkel is az oktatás rendes menetét hátráltatják, — szóval a rendes tanulók érdekét sértik, amiért ezek szülei jogosan élhetnek panasszal.

A másik tényező, akitől a nemtanköteles gyermekeknek az .iskolába felvétetése függ, a tanító. A tanító senkitől és semmiféle hatóság részéről nem kötelezhető arra, hogy nem tanköteles gyermekeket tanítson. A tanító tankötelesek oktatására, nevelésére van képesítve, alkalmazva — és ezek után díjazva. — De még saját