Evangélikus Népiskola, 1905

1905 / 12. szám - Kund Sámuel: Ismét személyes kérdésben

363

felelőségére sem tulajdoníthatja magának a tanító azt a jogot, hogy nemtanköteles gyermekeket befogadjon iskolájába. Nem teheti azért, mert összeütközésbe juthatna ily eljárással önmaga hivatásával, kötelességével, a gyülekezetével, melyek a tankötelesek oktatását s nevelését kívánják tőle.

E két tényezőnek meg kell egyeznie: a tanító és a rendes tanulók érdekét képviselő iskolaszék között kölesönös megértésnek s megegyezésnek kell létrejönnie nemtanköteles gyermekeknek az iskolába befogadását illetőleg. Terjesztessék elő minden tanév elején az iskolaszék ülésén a nemtanköteles gyermekek szüleinek kérelme gyermekeiknek az iskolába járathatása tárgyában. Közölje itt a tanító véleményét a kérelmek teljesíthetésére vagy azok nem teljesíthetésére vonatkozólag. Mondja ki az iskolaszék is a tanító véleményének tekintetbe vétele és tiszteletben tartása mellett az igenlő vagy tagadó határozatát és az előbbi esetre a nemtankötelesek után fejenként megillető honorárium mennyiségét.

Ha ily eljárás mellett intéztetnek az egyes gyülekezetekben a nemtanköteles gyermekek be vagy be nem fogadása az iskolába, — megóvatnék a tanító és tanulósereg érdeke, nem hárulna az igazságtalanság vádja az egyik gyermeket hefogadó, a másikat elutasító tanítóra, — egyformán illetné mindkét félt; tanítót és iskolaszéket eljárásának felelőssége — és megmaradna a gyülekezetben a jó egyetértés, kölcsönös tisztelet és a gáncstalan békesség, mint az igaz népnevelés és boldogitás szent zálogai.

Baldauf Gusztáv.

Ismét személyes kérdésben.

Még egyszer, és most immár utólszor szólalok fel abban az áldás- talan tarlózási ügyben. Mert Sass István tisztelt tanító úr XXII. hosszú tarlózását ezzel fejezte be : „ha csekélységem ellen van kifogása, tessék engem ütni s ne az ügyet*. — Személyeskedés nem kenyerem, a miut az múltkori válaszom bevezető soraiból megérthető. Tanító nrat személyében nem akartam érinteni. — Közgyűlési felszólalásomra nem lehet igazsággal reá fogni, hogy „ütöttem* volna, különben az elnökségtől figyelmeztetést fogtam volna. — Avagy nem is felszólalásom modora ellen, hanem tartalma ellen van kifogás? Hisz egyebet sem mondtam, mint hogy elfogadom a memorandumot teljes szövegében azzal az egyetlen módosítással, hagyassák ki abból az, „hogy a kántorság mellékfoglalkozásnak tekintendő*. És ez az a nyilvánvaló, nagy sérelem, mely miatt a tisztelt tanító úr, be nem érve azzal, hogy (ami figyelmemet elkerülte) a gyűlésen nyert ügye volt, elégtételt vett magának a tarlójáról intézett heves kirohanás által! És ebben »önző, színtelen felfogással“, a szeretet, az igazság és méltányosság legelemiebb