Evangélikus Népiskola, 1905

1905 / 11. szám - Sass István: Tarlózás. XXI.

337

amellyel Nt. úr annyira el akarta rémiteni a nagy közönséget ? — Most mégis egész ártatlanul azt a tanácsot adja, hogy fellebbezzem meg a határozatot az egyetemes gyűlésre. — Ugyan Nt. uram, még mit nem tételez lel rólunk! Mit fellebbezzek meg? Nt. Bognár E. lelkész úr volt kegyes velem tudatni, hogy a véleményező bizottság a Memorandumot az utolsó pont kivételével elfogadta, én kijelentettem, hogy megnyugszom a határozatban, az egyházker. gyűlés egészében magáévá tette a véleményező bizottság e tárgyban tett előterjesztését, tehát nincs okom semmit meg fellebbezni. Én a szavammal nem szoktam játszani.

Hogy miért nem akarja a miniszter az állami és nem állami tanítók fizetését teljesen egyenlővé tenni, annak okát nem ismerjük, hogy eljárását az ország pénzügyi viszonyaival indokolta meg, azt tudjuk, de azon meg, hogy Nt. úr ezen dolgon — ha már előhozta — oly könnyedén keresztül siklik de több. ezt a kijelentést mint elfogadhatót nem csak magáévá teszi, de még segítségére siet s tanácsot ád a miniszternek, hogy csak nem fogja önmagának a maga pénzén megvásárolni a bajt, a felekezeti tanítók fizetésének felemelésével, — csudálkozunk.

Legtöbb egyháznagyjainktól kezdve lefelé, nem véve ki magát a javaslatot előterjesztő minisztert sem, mindenki elismeri, hogy a tanítók díjazása nem felel meg azok képzettsége és általuk végzett munka fontos voltának, azt is tudja mindenki, hogy ebben a szegény országban kerül pénzfieztés javításra mindenkinek, a királytól le egész az utolsó vasúti bakterig, csak épen a felekezeti tanítók azok, akikre ezen felülről alá hulló áldás ki nem terjed. És hogy ki nem terjed, annak okát mi tanítók abban keressük és véljük feltalálni, hogy még egyháznayyjaink között is van, —akiktől pedig legelső sorban várhatnánk. hogy támagassák jogos és méltányos törekvéseinket, — aki azt hirdeti, hogy a kormány pénzen venne magának veszedelmei, ha fizetésünket az állami tanítókéval egyenlővé tenné. Ilyen felfogás után semmit nem csudálkozunk most már azon, hogy minden alkalommal állást foglalt helyzetünk javítását célzó mozgalom ellen, most meg vádként dobja oda, hogy én osztályérdeket („tanítói érdkek*) szolgálok. Ez fontos kijelentés Nt. uram ! és megvallom részben igaza van, de mégis felfogásunk és eljárásunk között igen nagy a különbség. Mert: én bevallom nyíltan, hogy osztályérdeket is szolgálok, Nt. úr pedig azt mondja; „amit tettem, ezt közérdekért tettem ; nem papi érdekért, nem tanítói érdekért, sem semmiféle osztály ér etekért, hanem azért az eszményi, magasztos közérdekért, amely elöl mtndenjile osztályérdeknek háttérbe kell szorulnia !* Nt. uram 1 Aki elmondhatja magáról azt, hogy egész életén át igy szolgálta egyháza és hazája ügyeit, az előtt én emelek legelőször kalapot, de szerintem az érdem megszűnik mindazoknál, akik a magasztos kijelentést csak velünk tanítókkal szemben hangoztatják. De p. o. önmagukkal szemben az esz- ményiség az önzetlenség nem olyan szigorú.

Beszéljünk nyíltan. Én azt hirdetem, hogy a tanítói közérdek előbbre vitele egyik legfőbb célom, és midőn ezt teszem, tudja rólam