Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 11. szám - Sass István: Tarlózás. XXI.
336 A javaslatot még egyszer letárgyaltuk, vig beszélgetés között eltöltött kedves este után 11-én reggel csúnya esős időbdn mentünk be Sopronba. A milyen csúnya volt az idő, olyan kellemes volt az az előzékenység amellyel a bizottsági tag urak részéről találkoztunk. Poszvék S. elnök ur, nagy gonddal, nagy tudással, és midenre kiterjedő figyelemmel állította össze a javaslat ismertetését, s csoportosította az egyh. megyék által javasolt módosításokat. Kimondatott, hogy a tanítóikar az összes bizottságokban képviselve legyen. Azon pontok, amelyek ellen a tanítóegyesületek egyhangúlag foglaltak állást, töröltettek. Az országos és a zsinati törvények rendelkezéseit keresztező pontok elhagyattak. Ahol a javaslat körlelkészről beszél, oda törvényeinknek megfelelően ezen módosítás: „iskolavizsgáló bizottság“ tétetett. Szóval a javaslat olyan módosításokkal lett az egyetemes gyűlésre felterjesztve, hogy azzal a tanítói kar teljes mértékben meg lehet elégedve. Igazán nagy hálával' tartozunk úgy Poszvék Sándor elnök urnák, mint Stettner Gyula esperes és Dr. Ajkay Béla bizottsági tag uraknak akik teljes készséggel járultak hozzá mindazon pontok törléséhez, amelyek ránk tanítókra nézve sértők és lealázók voltak. Egyházkerületünk részéről tehát elnyertük a méltányos megoldást, hogy miként határozott a többi egyházkerület, és hogyan fog határozni az egyetemes gyűlés, az a jövő titka. Én azt hiszem, hogy az egyházkerületünk által beterjesztett módosításokat az egyetemes gyűlésen részt vevő nagyjaink meg is fogják tudni védelmezni. XXII. Épen a nevemet akartam oda kanyarítani a fenti cikkem alá, a midőn látom, hogy a levélhordónk erős lépésekkel iparkodik keresztül jutni a feneketlen sáron. Mintha csak előérzetem lett volna, hogy tovább kell folytatnom az Írást, a tollat le sem tettem, hanem bevártam amig átadja a póstámat. Legfelül van a Magyar Szó, ezt félre teszem. Szeretek nyugodtan ebédelni, azért délelőtt soha sem olvasom el. Felveszem a „M agyar Hírlap“ ot, s amint felbontom, első ami szememben akad, Delcasse karikatúrája. Itt megállók ®gy pillanatra, s azon gondolkodom, hogy mennyivel természetesebb dolog lett volna ezt az arcképével egy időben közölni. — Felkeresem az arcképét, s mosolyogva nézem, hogy a piktor egy pár vonással micsoda huncfut sunyi kifejezést adott a tisztességes arcnak. — Közben felbontom a mi lapunkat. Valahol olvastam, hogy ezer nyomtatott szó között egyszer forduljon bár elő az embernek a saját neve, azt . veszi észre legelébb, most magam is igy jártam. Annyival inkább meglepett a dolog, mert nevem nem is egy helyen fordult elő. Keresztül futom a sorokat itt is, ott is, csak akkor veszem észre, hogy ami lapunk túltett a Magyar H i r 1 a p-on. Az két számban hozta Delcasse t, ez megy egy időben közli Bándy bátyánktól az arcképemet,
