Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 1. szám - Tárca
keressük majd az okot és okozatot annak nem elő, hanem hátra mozdítása érdemében. Kívánalmak is fűződnek ieirt soraimhoz és pedig első sorban hogy a biztos cél elérése tekintetében vajha a lelkész és elöljáróság úgy egyházi mint világi, szívvel-lélekkel csatlakoznék a tanító jóra törekvő intenciójához és karöltve, egyesült erővel működnének azon, hogy az iskola s általa a község minden tekintetben józan és hasznos tagokkal szaporodnék évről-évre s lenne belőle végre igazi „Boldog háza.“ Kívánatos volna különösen, hogy úgy a vármegyei, valamint az országos hatóság vas szigorúsággal hajtaná végre mindazon törvényeket és kiadott szabályrendeleteket, melyek az erkölcs nemesítésre és józan életre való szoktatás tekintetében kiadattak és ezután kiadatnak. — Mert mit ér a legjobb irányú törvény és rendelet, ha azt nem hajtják az arra hivatottak végre? —Mit ér különösen a korcsmái tilalmi rendelet a tankötelesekre nézve, ha mégis a búcsuk és egyéb mulatságok alkalmával csak úgy hemzseg a tankötelesek serege a korcsma udvarán a szülőknek védelme és az elöljáróságnak könyelmü hagyján- sága mellett? Ily eljárással célt soha nem fogunk érni semmiben. — Hanem igenis akkor, ha szemük előtt tartván ama példaszónak igazságát : „Rend a lelke mindennek“, lelkiismeretesen és szigorúan végrehajtjuk a hivatásurk körébe vágó rendeleteket és törvényeket s mellette magunk is lelkiismeretes pontossággal megtartjuk azokat. Bándy János« •t. tanító. Kossuth Lajos művei.*) Kossuth müveiből gazdag tartalmú kötetet bocsátott közre a Magyar Remekirókban a Franklin-Társulat. Ünnepi ajándéknak szánta a nagy hazafi századik születése napjára. Jelentősége azonban kicsap az alkalmiság medréből. A jellemző szemelvényekben, melyeket a nagy halmazból fia Kossuth Ferenc válogatott össze, nyomról-nyomra látjuk hogy fejlődik, nő nemcsak az államférfi, hanem az iró Kossuth is és érdekes jelenség, hogy pályája kezdetén, férfikora delén s az élet estéjén majdnem egészen ugyanaz a nagyság. Mint iró már készen van harminc éves korában, csak míveltsége, látásköre szélesedik. A nyelvnek már ifjan urává lett; mások kezében szófogadatlan acél a nyelv, ő nála lágy anyag, mely ujjai érintésére feltétlenül engedelmeskedik. ') Magyar Remekírók. 20. kötet. Kiadta a Franklin-Társulat. 1902.
