Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 6-7. szám - Egyesületi élet
217 külömbséggel, hogy ebben a tanítók ellen tervbe vett sérelmek még nagyobbak, mint amabban, mert míg a kerületi „utasítás“ csak a hitközség lelkészére, mint iskolaszéki elnökre akar bizonyos jogokat ruházni a tanítóval szemben, addig ezen egyetemes szabályrendelet szerint minden iskolát fentartó hitközségben az egyszerű hívekből szerveztetik majd egy iskolai bizottság, amely a lelkésszel mint elnökkel az élén felügyel a tanítóra: „hogy az iskolában a nevelés és oktatás az ev. egyház hitelvei szerint s hazafias szellemben történjék* !! ? „ Őrködik, hogy az iskolában a tanítás a megállapított tanrendszer, tanterv és órarend szerint folyjon. Felügyel a tanítók szorgalmára, a gyermekekkel való bánásmódjára s az iskolán belül s kivül való magaviseletére, a hanyag és rossz magaviseletü tanítókat meginti s ha ismételt intések is sikertelenek, erről a köz- gyűlésyiek vagy a tanácsnak további eljárás végett jelentést tesz“ !!!! E bizottság majd bíráskodik is tanítók és szülők közt, valamint maguk a tanítók közt fen- forgó ügyekben (melyek nem fegyelmi természetűek) a törvények és szabályok korlátái közt elsőfokülag, az iskolás gyermekek ügyében másodfokúlag. „Az elnökség bármikor meglátogathatja az iskolákat s jogában áll a tanítót a tapasztalt hibákra és hiányokra figyelmeztetni s őt hivatalos kötelességeit illetőleg a kellő utasításokkal ellátni*, stb. E javaslat tehát az egyszerű laikus nép kebeléből akarja ezen isk. bizottságot szervezni, mely felügyeljen azután a tanító működésére, ellenőrizze szorgalmát, magaviseletét, tanítását, stb. Igen tanulságos e javaslatot összehasonlítani a vallás és közokt. m. kir. minisztérium által 1902 ben a községi iskolaszékek és a közs. elemi népiskolai tanítók s igazgatók részére kiadott ,utasítás“-sal. Ez „utasítás“ azon tapasztalat alapján, hogy midőn a község egyszerű lakosaiból alakított iskolaszék tagjainak engedtetett tér az iskola beléletébe befolyni, ez mindenkor csak a tanügy kárára történt, arra törekszik minden intézkedésével, hogy a kisebb műveltséggel bíró iskolaszéki tagokat minél inkább távol tartsa az iskola belső ügyeitől és főleg csak a külső, az anyagi ügyekről való gondoskodást utalja az iskolaszék hatáskörébe. Határozottan ki van mondva : B^. J\ A községi elemi iskola egész tanulmányi rendjét, összes szellemi ügyeit a tanító, illetve igazgaió-tanitó intézi a testülettel egyetértveu. Sőt nemcsak az iskola szellemi ügyeit bízza az egyedül illetékes tanítóra, hanem a külső, az anyagi dolgok intézésében is biztosít annyi befolyást részére, amennyire a tanügy érdekében szükség van. így kimondja a 16. §., hogy az iskolaszolgát a tanító fogadja, vele ő rendelkezik és ő bocsátja el; a 31. §-ban pedig: WA községi iskola házi tisztogatására vagy esetleg favágására s egyéb célokra fordított napszámmunkákra vonatkozó számlákat az iskolai gondnok csak akkor fizetheti ki, ha a számlán az iskola tanítója illetve igazgató-tanitőja a munka tényleges megtörténtét igazolja*. Amíg tehát a miniszt utasítás ezen és ezekhez hasonló intézkedéseivel arra törekszik, hogy a tanítót s tekintélyét a nép előtt emelje, addig az „Egyetemes szabályrendeletnek“, mintha egyenesen az volna a célja, hogy a tanítót lealázza, kicsinyelje, tekintélyét a nép előtt
