Evangélikus Népiskola, 1905

1905 / 6-7. szám - Egyesületi élet

218

lerontsa, vagy épen végkép elkeserítse. Mert az „Utasításból“ idézett §-okhoz hasonló irányút, amely a tanító tekintélyének emelésére szolgálna, hasztalan keresnénk egyet is az egyetemes szabályrendeletben.

Mindenesetre jellemző, hogy az egyházi hatóság, mely majdnem kizárólag, vagyis túlnyomó részben lelkészekből áll, ily, a tanítókra nézve megalázó és a tanügynek is hátrányára szolgáló felügyelet alá akarja helyezni a tanítókat, amikor a mi egyházunkban a lelkészek működése felett tudvalevőleg a jó Istenen kívül senki sem őrködik.

Vagy dehogy is nem ! — felhatalmazva ugyan nincs erre külön testület, vagy bizottság, legkevésbbé a hívek sorából, a mire szükség nincs, hanem igenis felügyel nálunk a lelkészre is, de meg a tanítóra is a hitközségnek minden egyes tagja és nem egyszer kell tapasztalnunk, hogy ezen felügyelet nagyon is hamar kész az illetéktelen beavatkozásra. És milyen következményei lesznek majd annak p. o. ha nagy számban levő leányegyházainkban, ahol a tanítók nemcsak a tanítást végzik, hanem a lelkészi teendőket is, tehát ők az egész hitközségnek lelki vezetői, hogyan fog az majd festeni, ha az egyszerű hívekből öszeállított isk. bizottság tagjai ily tanító szorgalmára, az iskolában és az iskolán kívül való magaviseletére fvgnak felügyelni és arra, hogy egyházunk hitelvei szerint tanit-e ?

Általában mi lesz majd ezután, ha ezen szabályrendelet a tanítók feletti hatalmat egyenesen reá ruházza a népre ? Vagy az egész tán csak leplezett hierarchikus törekvés? Ez esetben célra vezetöbb volna egyházkerületünk utasítása, mely nyíltan a hitközségi lelkészre ruházza a helyi felügyeletet és bár ez ellen is vannak kifogásaink, mégis azon előnnyel bir, hogy a tanítónak müveit egyénnel van dolga. Amellett úgy véljük, a tanítók lelkiismeretére is kellene számítani s valamit bízni, mert tény az, hogy a bizalom felemelőleg hat, a bizalmatlanság pedig lealázó.

A tanítók nem a felügyelet alól akarják magukat kivonni, mely eddig is úgyis megvan, — felügyel rájuk a kir. tanfelügyelő, a körlelkész s az egész hitközség, — hanem azt kívánják, hogy a felügyelet rájuk nézve ne legyen lealázó, tekintélyüket ne sértse s munkájukat ne nehezítse meg, hanem lehetőleg igyekezzék azt meg könnyíteni és sikeresebbé tenni. Ezért kellene a szervezendő hitközségi iskolai bizottságokra első sorban csakis az iskola külső, az anyagi ügyekről való gongoskodást bízni, mert ezáltal szolgálatot tenne és előbbre vinné a népoktatást, míg ellenben a tanítók feletti hatalmaskodással és .az iskolában való avatatlan, okvetetlenkedéssel csak hátráltatni fogja azt.

A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul, hogy ismét egy ily, a tanítói tekintélyt lerontó szabályrendelet készül. Alelnök úr nézetével teljesen egyetért, s az elnökséget megbízza, hogy ily értelemben kérje meg az egyházmegyét, hogy hasson oda, hogy ezen törvényjavaslat ily