Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 1. szám - Tárca
tapasztalnunk, hogy e biztosan ölő méreg mind jobban-jobban imponál és terjed a nép között. A tanítónak tehát szent kötelességének kell lennie szerény hatáskörében mindent elkövetni, hogy e ráksebét az emberiségnek a mennyire lehet gyógyítsa. — E tekintetben az én eljárásom az, hogy az egészségtan tanításánál, az egészségi szabályoknak főkép ama sorait : „A pálinka ivást különösen kerüld, örökre veszve van, aki ebbe merült !u — még az első osztálybeli növendékeimmel is alaposan beemlékeltetem. Ha azután reggel — kimenvén az utcára — látom valamelyiket pálinkát hozni a korcsmából, azonnal elmondatom vele a versecskét és figyelmeztetem arra, hogy ha netán odahaza kinálnák, szintén mondja el. — Speciális eseteken előfordult tapasztalataim indítottak ezen eljárásra, s úgy látom nem épen eredmény nélkül. Lássunk erre pár példát, ami megtörtént eddigi működésem alatt! Volt egy 6 éves fiú tanítványom, ki egyetlen fia volt meglehetős módban élő szüleinek. — Mint aféle jó indulatu kis fickó, első oktatásaimat a legpontosabban végrehajtotta mind az iskolában, mind pedig a szülői háznál, úgy hogy semmi kifogásom nem volt sem nekem sem szüleinek tanulása és magaviseleté ellen. — Megjegyzem azonban, hogy az édes anya, kinek gondjaira van bizva ezen korban leginkább a gyermek, meglehetős mértékben bele volt merülve a veszedelmes pálinka ivásba. — Egyszer délben alig, hogy hazabocsátottam kis csapatomat jön ám vissza keserves sírással a kis fiú egyenesen szobámba be, hol már ebédnél ültem. — Arca kipirulva, orrából vér piroslik és a sírástól szólni képtelen. — „No kis fiam mi lett? miért sírsz?“ — kérdém. — „Kérem tanító uramat, midőn hazamentem, jó napot köszömtem és meg akartam csókolni édes anyám kezét, de nam engedte, hanem inkább arcul vágott és eltaszított magától úgy, hogy orromra estem, enni pedig nem ád, mert r . . . .g !“ Borzasztó tapasztalat ! Erre nem voltam elkészülve ! Azonnal kezén fogtam a kis fiút s vezettem a szülői házhoz, hol az anyát valóságos deliriumban találván, — figyelmeztető oktatásaimat nem érvényesít- hettem ; de máskor igenis elővettem és mondhatom azután emez eset nem ismétlődött többé. » * * Más példa. Bemegyek szombati napon délután az iskolába, hogy ismétlő tanköteleseimmel végezzem dolgomat. — Kezdem a feladott leckét mondatni és elemezni. — E közben észreveszem, hogy egy 14 éves harmadosztályú fiú szokatlan halovány arccal ül helyén és mintha csak valami történni készülne, vele — folyton izeg-mozog..................... Egyszercsak minden egedelem nélkül fut ki az iskolából a többiek hahotájától kísérve. — „Mi baja van e gyermeknek ?“ — kérdém. —
