Evangélikus Népiskola, 1905
1905 / 1. szám - A népiskolai nevelés alapelvei Comenius »Nagy Oktatástan«-a alapján
10 A népiskolai nevelés alapelvei Comenius »Nagy Oktatástan «-a alapján. (Folytatás.) A népiskola felosztása életkor szerint. A kisdedovó. A kézművesek, mesteremberek bizonyos időt szabnak tanítványaiknak, hogy azalatt a tanulmány egész köre biztosan befejezhető legyen s a tanítvány a mesterségre tartozó minden mesterfogást elsajátítván, belőle segéd, majd pedig mester legyen. Az iskolai tanulmányban is ekkép kell ennek lenni, hogy a művészetek és tudományok köre megállapíttatván, bizonyos évek lefolyása alatt az egész tanulmány befejeztessék s a tanítványok az iskolából az emberségesség, a műveltség e műhelyeiből, mint valóban tanult, jó erkölcsű és vallásos emberek kerüljenek ki. E cél elérése végett az egész ifjúkort igénybe vesszük az elmék gyakorlására a csecsemőkortól a férfikor határáig, mely időt a természet ujjmutatásához képest bizonyos életkorokra osztunk. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az ember teste 25. életévéig s nem tovább nő magasságban, azután csak erősödik. Hinnünk kell, hogy Isten bölcsesége csak azért mérte ki az ember számára a lassú növekedési időt, hogy több ideje legyen az élethivatáshoz való előkészületre. Mert sokkal nagyobb testű állatok is nehány hónap^ legfeljebb egy-két év alatt elérik tökéletes kifejlődésüket. Az ember növekedése korának ezen éveit négy határozott korra osztjuk, ezek : a kisdedkor, a gyermekkot, a serdülőkor és az ifjúkor. Comenius minden kor számára saját iskolát jelöl ki úgy, hogy : a kisdedkor iskolája legyen ^az anyai iskola; a gyermekkor iskolája a nemzeti vagyis az elemi iskola; a serdülő koré a középiskola és az ifjúkoré az akadémia. Ezen különböző iskolákban nem akarunk azonbán egészen különböző dolgokat tanítani; hanem ugyanazt, csakhogy különböző módon és mennyiségben. Ezen iskolák mindegyikének arra kell törekedni, hogy a belőlük kikerülő tanulók mindazt megtanulják, ami az embert igaz emberré, a keresztyént igaz keresztyénné és a tudóst igazán tudóssá teszik. Az alsóbb iskolákban minden csak általánosságban, a tárgy főbb vonalaiban, nagyjából tanítassék ; a felsőbbekben pedig részletesebben és behatóbban. A kisded iskolában főkép a külső érzékek gyakoroltatnak, hogy hozzá szokjanak a tárgyak körül időzni s azokat megkülönböztetni. Az elemi iskolában a belső érzékek, az érzéki képzelet és emlékezet a végrehajtó szervekkel u. m. a nyelvvel és kezekkel egyetemben : olvasás, irás, rajzolás, éneklés, számolás, mérés által s mindezen dolognak az emlékezetbe való felvétele által. Ez a helyes módszer az igazi műveltségre való képzésben, hogy először magukat a dolgokat kell a
