Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 3. szám - Tárca

S6

Ézek volnának tehát szerintem azon pótló eszközök, melyek úgy a gazdasági, mint az ismétlő iskola úgy állítólagos, mint tényleges bajain gyökeresen segítenének, mert ezen, vagy bármi más hathatósabb fegyelmi eszköz nélkül ezen intézmények szerintem, de meg az általános tapasztalat szerint is, csak szappangömböknek tekinthetők s céljuknak ennélfogva teljesen meg nem felelhetnek.

—ár.

Rákócy ünnepén.

Jelige: „Élet lesz az élet“

A régi sebeket föl ne szaggassátok:

Kap a nemzet teste ma is eleget.

Kétszáz évre is csak nyakunkon az átok,

S a visszavonásnak lelke ijeget.

Egy akarat híján a hős „lázadó“ még,

S a haza szerelmét mosolygják sokan.

Az az ármányos kéz tesz-vesz, bolygat mindég;

Nem élhet a magyar békén, boldogan.

Mióta ez ország idegenhez fordult,

S nemzeti királyról beszélni se mert:

Volt azóta láncon, könye, vére csordult;

Zsarnokok lábánál félholtan hevert.

Mióta a gőgnek rang és pompa kellett,

Vagy átkos hübérül mások vagyona:

Ritkán volt a testvér a testvére mellett,

S alig volt e föld is igazi hona.

Elnyomták a lelket pénz- s Ígéretekkel,

Az eskü szentségét rútul megszegék.

Nemes ősök sarja Júdáspénzt is vett fel,

Holtnak is leszedte szemefödelét.

Mikor jónak látta, a törökhöz pártolt;

A némethez, hogyha onnan fújt a szél.

Ki merte mondani; neki mindegy bárhol;

A hazája ott van, a hol dúsan él.

Ha hit égi szám) án fölszállt Istenéhez,

Gondolat és érzés ha különbözött:

Nyúlt a vad irigység irtó fegyveréhez,

S lett a békés honfi sirig üldözött.