Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 3. szám - A népiskolai nevelés alapelvei Comenius »Nagy oktatástan«-a alapján
70 bőszűlt. Pár nap alatt az éhség szelíddé tévé s hét hó alatt beszélni kezdett. Igaz hát, a mit Plato irt; „Az ember a legszelidebb, a legistenibb teremtmény, ha igazi fegyelem által neveltetett ; de a legvadabb minden földi teremtmény között, ha semmi, vagy helytelen nevelésben részesül.“ — A művelésre mindenkinek szüksége van, különösen pedig az embernek, mert ő az ura és kormányzója a többi földi teremtményeknek. A gyenge tehetségüeknek elméjük gyengeségének eltávolítása végett a nevelésre szükségük van. De a tehetségeseknek még nagyobb szükségük van erre; mert az éles elme, ha hasznos dolgokkal nem foglalkozik, akkor haszontalanságba, léha, sőt néha veszedelmes vállalatokba is fog. Ebben rejlik a nevelésnek roppant nagy fontossága, de egyúttal igen nehéz feladata is. A szántóföld is minél termékenyebb, annál bővebben termi még a gyomot és tüskét is; akként a kiváló elme is a legkicsapongóbb gondolatokra, téved, bölcseség és erény magvaival nincs bevetve. De ha csak egy volna az ilyen embernél, mint ama működő malomkőnél, melynek garatjába jószágot nem öntenek, hogy az csak önmagát súrolja, haszontalanúl porlasztván felületét ; akkor az még nem volna a bajok baja, hanem az ilyen ferdén, vagy épen nem nevelt ember nemcsak önmagának tör vesztére ; hanem a társadalomban is vajmi sok embernek válik kárára. A gazdag is bölcseség nélkül mi egyéb, mint darával hízott malac. A szegény a dolgok ismerete nélkül mi más, mint teherhordó állat. Mi egyéb a tudatlan szép ember, mint szép tollú szajkó? vagy mint egy valaki mondja: arany hüvelyben ólom kard. A királyok, fejedelmek, elöljárók, lelkészek, tanítók, tanárok rászorulnak arra, hogy a bölcseségbe bevezettessenek, hogy jó honpolgárokat s buzgó keresztyéneket neveljenek. Hasonlóképén az alattvalók elméjét is fel kell viágosítani, hogy meg- tanúljanak eszesen engedelmeskedni a bölcsen parancsolóknak, nem kényszérüségből, hanem önként a rend iránt való szeretetböl. Látni való tehát, hogy minden embernek szüksége van nevelésre; mert szükség, hogy az emberek ne vad, oktalan állatok, ne tehetetlen tuskók legyenek. Kiki annyival derekabb másoknál, amennyivel okosabb. Nyomorult, ki semmibe sem veszi a bölcseséget és a jó nevelést; azt mondja egy bölcs. S ki kételkednék mondásának igazságában?! Azért nincs sem az államnak, sem az egyháznak, sem a társadalomnak, sem az egyeseknek szorgosabb és szentebb kötelességük, mint egész erejüket és tehetségüket a népnevelés ügyéért latba vetni s módjuk s tehetségök szerint az iskolaügyet előbbre segíteni. Mert igaz ám Joules Simonnak azon mondása í „A legboldogabb nép az, melynek legjobb iskolái vannak ; hanem az még ma, azzá lesz holnap!“ Mit mondtak a poroszok a francia-porosz háborúban 1870/1-ben ? Azt, hogy az iskolamesterek nyerték meg a háborút. Szép elismerés, mely minden esetre többet ér egy ezüst érdemkeresztnél. S a hol a tanügyről így vélekedik és Ítél a közvélemény : ott élvezet is lehet tanítónak lenni ; mert igazságot
