Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 3. szám - A népiskolai nevelés alapelvei Comenius »Nagy oktatástan«-a alapján

71

nyernek ott Dániel XII. 3. eme szavai ; „És a bölcsek (tanítók) fénylenek, mint az égnek fényessége ; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön és örökké fénylenek.

Maga Comenius erre vonatkozólag pedig ezeket mondja: „A szülők részéről az által történik a tanítási vágy felkeltése, ha a gyermek jelenlétében a tanulást és tanult embereket dicsérettel emelik ki ; ha a tanítónak, a kire a gyermek tanítását bízzák, mind a tanításban, mind a gyermekkel való emberséges bánásmódban kiválóságát dicsérik. Szeretet és csodálat leghathatósabb érzelmek az utánzásvágy felkeltésére; végre, ha valamely megbízással, vagy csekély ajándékkal küldik a gyermeket a tanítóhoz; ily módon mind a tanulást, mind a tanítót szeretettel övezik“.

III.

Az ifjúság képzése végett iskolákra van szükség; a képzés legalkalmasabb ideje pedig az első életkor.

Miután a fentebb kimutattuk, hogy a paradicsom csemetéit — a keresztyén ifjúságot — nem hagyhatjuk erdei növények módjára magára, hanem gondját kell viselnünk : most azt kell megvizsgálnunk,

hogy kit illet e feladat ? Legtermészetesebben ugyan a szülőket illeti, hogy akiknek testi életet adtak, azokat értelmes, erköclsös és szent életre is segítsék. Mózes V. könyvében is meg van irva: „Plántáld be nyomósán gyemekeid szivébe az én igémet és beszélj velők azokról, midőn házadban ülsz, midőn az utón jársz, midőn lefekszel és felkelsz*. Mivel azonban az emberek, de meg azok foglalatosságai is oly sokfélék, hogy igen ritkán akad, a ki képes lenne, vagy foglalatossága mellett elegendő idővel rendelkeznék gyermekeivel is foglalkozni : annálfogva igen helyesen már régóta szokásba jött több családbeli gyermekek nevelését kiváló, ismereteik alapossága s erkölcseik szigorúsága által kitűnő férfiakra bízni. Az ifjúság ezen nevelőit praecep- toroknak, magistereknek, professoroknak szokták nevezni; a közös nevelésre szánt helyet pedig iskolának, auditóriumnak, collegiumnak, akadémiának mondták.

Josephus tanúsága szerint már Sem patriárcha nyitotta az első iskolát, mindjárt az özönvíz után. Chaldaeaban, Babylonban sok iskola volt ; úgyszintén Egyptomban és Israelben is. Az egyptomiaktól a görögök, ezektől a rómaiak vették át az iskola állítás szokását. A rómaiaktól pedig az egész birodalomban elterjedt az iskolaállítás dicséretes szokása. Különösen a keresztyén vallás elterjedése után kegyes fejedelmek és püspökök gondoskodtak az iskolákról. N. Károlyról tanítja a történelem, hogy a mint egy pogány népet meghódított, azonnal tudósokat is rendelt hozzájok s templomokat és iskolákat építtetett a számokra.