Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 3. szám - Sass János: A vallásoktatás kérdéséhez
( 68 mai tananyaga mellett — melyet elhanyagolni semmi esetre sem, leg- felebb, ha a szükség úgy kivánja, valamivel szükebb körre lehetne szorítani, — arra kell fektetni a fősúlyt, hogy már a gyermeknek figyelme a lelkiesmeret eleven működésére s annak érzékileg is felfogható nyilvánulásaira irányuljon. A tanító kiváló gonddal válogasson ki tárgyalásra oly elbeszéléseket, melyekben a lelkiismeret hatása lép előtérbe. (Kain, József testvérei. A gyermek, ki eltagadta, hogy almát lopott, aztán nem tudja elmondani esti imáját stb.) A történet előadásánál is igyekezzék különösen kidomborítani az ilyen eseményeket minő példáúl I. István királyunk elleni gyilkossági merénylet, Imre királyunk lázadó öccsének gyávasága, Hunyadi János és a két szerb rabló, V. László királyunk és mások. De az iskolai élet folyamán se mulasszon el egy alkalmat sem, ahol a lelkiismeret működésére utalni lehet, hogy arra a gyermekeket figyelmeztesse s gondja legyen úgy vezetni az egymást követő események fonalát, hogy a gyermek a jutalmazást és büntetést nem külső hatalom befolyásának, hanem inkább lelkiismerete Ítéletének tulajdonítsa. Ne annak örüljön, hogy elismerésben, vagy épen anyagi jutalomban részesült, hanem lelke nyugodalmát tanulja átérezni s abban gyönyörködni, A gyermek pirul, ha szégyent érez, szemeit lesüti, ha bűnösnek érzi magát, zavarodottan beszél, na hazudott, kerüli tanítója tekintetét, de még társaiét is, szemei ' könybe lábadnak, ha valami nyomja lelkét. Meg kell ragadni az ilyen alkalmakat, hogy ezen jelenségek a gyermeknek öntudatára jussanak, lelkére hathatós benyomást gyakoroljanak, szemei megnyíljanak, hogy lássa Istennek mindenütt jelenvalóságát és e látomány mélyen bevésődjék emlékezetébe. így megszokja a gyermek nem a tanító feddésétől, vagy épen pálcájától, hanem attól a büntetéstől félni, mely feltartóztathaiianúl és megfog- hatlan módon nyomban követi a bűnt. Ez a rendszer felel meg az evangeliomi szellemnek, ily módon lesz nyilvánvaló Krisztus urunk tanítása : mit használ az embernek, ha az egész világot megnyerné is, ha az ő lelkében kárt vall. Ily módon nevelhetünk olyan jellemű embereket, olyan közszellemü társadalmat, melyből nem hogy szabadúlni igyekeznének, a kik benne élhetni szerencsések, de áldozatok és szenvedések árán is rendületlenül ragasz- \ kodnak hozzá. A kik pedig a nyugalmas tanyán kívül állanak, minden módon törekedni fognak abba bejutni s áldást osztó malasztjában részesülni. A közönyt tevékeny hilbúzgóság és áldozatkészség, a csüg- getegséget erős önbizalom váltja fel. Nem vagyunk szegények, bővelkedünk szellemi kincsekben, a világosság fáklyája kezünkben van, emeljük azt fel s az emberek nagy sokasága fog követni bennünket. Sass János. \