Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 2. szám - A nemzeti nevelés a népiskolában

41

tűnnek el a nyelvi válaszfalak is és őszintébb alapon fejlődik köztük a rokonszenv érzete.

Ha tehát mi hódítani akarunk, előbb a külsőségeken kell kezdenünk és a belső, a meggyőződésen alapuló rokonszenv felkeltését kell célul kitűznünkHogy mik legyenek ennek az eszközei és a kivitel módja. Ennek a kérdésnek oldozgatása legyen mindnyájunk kedves feladata, amely áthassa összes munkálkodásunkat.

Ha az idegen ajkú gyermekek lelkében fejlesztgetjük a magyaros belső jellemvonásokat, akkor a legközelebbi nemzedékeket nem is egy lépés, hanem csak egy gondolat választja el egymástól. Ügy gondolkodnak, mint mi, úgy élnek és úgy éreznek is, mint a mi véreink, s ily módon az önként való átalakítás a legkönnyebben érhető el,

De hogy valaki büszkén is vallhassa, hogy nemcsak magyar- országi, de büszke rá, hogy magyar, ahhoz szükséges, hogy a nemzet szenytelen és dicső múltját híven tárjuk fel előtte.

És most elértünk a legfőbb ponthoz, a történelem tanításához, amelyet legújabban nagyon is háttérbe igyekszik szorítani a mai formákat hajszoló, a külső látszatra dolgozó irányzat.

A történelem tanítása legyen az a patriarkális cinterem, amely önérzetet ad a népnek. Ha valakinek a nagyapját gaztettért fölakasz- tották, nem valami büszke a famíliájára. Igaz, hogy mindenki magas sorban sem lehet, de azt sem tűri senki, hogy ezt mondják róla ; valami folt van a múltjában.

így van az a. nemzeteknél is. A nevelés feladata minden egyes egyént úgy nevelni, hogy büszke legyen arra, hogy nemzetének múltja szennytelen és büszke legyen arra a szó nemes és büszke értelmében, hogy a magyar nemzetnek lehet a tagja. Mert akik azt tudjuk és át- érezzük, büszkék lehetünk rá. E tekintetben a magyar történetírók is, nemcsak a tankönyvirók, olyan hibát követtek el, aminek párját sehol sem találjuk.

Akkor, amikor mi népet, nemzetet akarunk nevelni, ne tévedjünk kicsinyes talajra. Mit törődik azzal a kis Románia, ha a történészek az ö őseiket kecske-pásztoroknak mondják ? Azért ő büszkén vallja magát a nagy római birodalom leszármazottjának. Ha mi rólunk a mostani kortól 1000 év múlva csak azt tanítanák, amiket az oláh memorandisták és a túlzó szászok jegyeztek fel rólunk, bizony nem valami előnyös képet nyernének felőlünk. Pedig ilyenre tanítjuk mi is a fiainkat, mert ilyenek a könyveink, amiket hasonló rósz akarattal és ellenséges irányzattal jegyeztek fel rólunk a kívül eső népek. A mi történet Íróink meg csak egyszerűen átvették és elhitetjük a szegény gyermekeinkkel, hogy ilyen volt az a magyar nemzet.

Előadó ezt nem feltevésből, hanem komoly tanulmány után mondja, amiről kész beszámolni.

Följegyezték, hogy a magyar milyen barbar volt, hogy a nyereg alatt puhított nyers húst evett. Pedig nem így volt, hanem : mielőtt a