Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 1. szám - Nyilttér
24 értekezletre jön össze, elsőbben megválasztja elnökét, jegyzőjét és előadóját. Hogy az egyes tisztségre tagjai közül kiket választ, az a saját belügye. A bizottság így megalakulván, tehát az iskolavizsgáló bizottság is, — az előadó, vagy annak hiányában (amennyiben egyik tag hiányoznék) tnaga az elnök előadja a megbeszélésre, esetleg megvitatásra szolgáló anyagot, avagy tárgyat, mely fölött a bizottsági értekezlet annak tisztázása után lehetőleg egyhangúlag határoz. Ha pedig ez nem lehetséges, az elnök az illető tárgy fölött elrendeli a szavazást s a szavazattöbbséget nyert véleményt mondja ki határozatilag, melyet a bizottság jegyzője jegyzőkönyvbe iktat, melyet az elnök, jegyző s a harmadik bizottsági tag is alá ir s ez képezi aztán az iskolavizsgálatról szóló jelentést. A kisebbségnek még mindig fennmarad a joga különvélemény beadására, mely a jelentéshez csatoltatván, annak elbírálása az egyházm. népiskolai bizottság teendőjét képezi. Ez volna tehát szerintem a teljesen korrekt eljárás, melyből tisztán látható, hogy — mint az másként nem is lehet — az iskolavizsgáló bizottsági tagok mindegyikének egyenlő a joga és kötelessége ; tehát itt egy tag sem játszhat valamely alárendelt szerepet, még ha csak tanító is. Egymagában pedig egyik tagnak véleménye sem bírhat érvényességgel a többség hozzájárulása nélkül. * * • A mi a második kérdést illeti, határozottan elhibázott dolog az iskolavizsgálati jelentésben a tanítók erkölcsi magaviseletére kiterjesz- kedni, pláne abban atyai tanácsokat adni, mert az iskolavizsgáló bizottság nem a tanítót, hanem az iskolát tartozik megvizsgálni s így legfeljebb, ha erre is éppen kiterjeszkedni akar, az iskola erkölcs’, hogy jobban mondjam, vallás-erkölcsi nívójáról emlékezhetik meg a jelentésben. Az iskolavizsgáló bizottság pedig sohase tolakodjék fel tanítóvizsgáló bizottsággá is, mert a szerénység itt is igen előkelő erény. Mindamellett mégis fordulhatnak elő néha egyes oly esetek, hol tán valamely esetleges fegyelmi vizsgálatnak elejét veendő, a vizsgáló- bizottság a tanítónak beigazolt értesülésénél fogva, négyszemközt és pri- vátim, teljes titoktartá- mellett, jóakaró figyelmeztetéssel szolgál, mint a mely által tán lehetséges volna, úgy a tanügyre, mint magára a tanítóra nézve is bizonyos kellemetlenségeket már csirájában elfojtani. A bizottságnak ezen ritkább s csak legszükségesebb esetekben való ilynemű eljárását, még ál kor is, ha az feltétlen hivatalos feladatát nem is képezi, nem tudnám perhorreskálni, de csak akkor, ha ezzel nagyon is csínján, óvatos és avatott kezekkel történik kisérlet. Vizsgáló bizottságokról lévén szó, önkéntelen jut eszembe, váljon nem volna-e helyes egyházi vizsgálóbizottságokat is szervezni az egyházak alanyi tárgyi kezelésének ellenőrzése szempontjából ? ! x-y.
