Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 1. szám - Tárcza
nőm ezen járni megtanult, sietett haza aggódó családja körébe, ahol Istennek hálát adva őrömkönyekkel fogadtuk a már hetek óta várva- várt családanyát. Dacára ezen szánalmas testi állapotnak szerencsétlen nőm lassan- lassan visszanyerte megint jó kedvét és humorát. Belenyugodott velem együtt ő is abba, amit bármi nagy áldozatok árán sem lehet megváltoztatni. Hálát adtam és adok ma is az Istennek, hogy hü élettársam testi baja mégis annyira elviselhetővé vált, hogy legalább a házban és a ház körüli könnyebb teendőket megint elvégezhette és elvégezheti még ma is. 35 éven át hiven megoszt velem örömet é« bánatott szomorúságot és reményt, boldogságot és gondokat, mely utóbbiak 5 fiam 1 leányom taníttatásának évei alatt éjjel-nappal lelkünkre nehezedtek. Vigaszunkra és megnyugvásunkra szolgál, hogy kisebb bajoktól eltekintve már évek hosszú során át Isten jóvoltából, öregségünkben is, majdnem zavartalan jó egészségnek Örvendünk. Vajha megengedné a kegyelem Istene, hogy még néhány szerény óhajomnak teljesülését láthatnám ! ! ! Ez az én rövid, csak főbb vonásokban bár, de lényegében hiven leirt életrajzom. Bonyhád. Becht Konrád. ^ Tináid Ó év. ó év, mivel múlsz tőlem el ? Egy kedves emlék marad nálam; Az, hogy te adtad én nekem Égszin szemű piciny leányom. Gyógyítni szívemnek sebét Kellett ő nagyon, de nagyon ; Mert kedvem földúlt határán Olykor mégis hideg tél vagyon. S ha a temetőbe megyek, Mi gyakran megtörténik velem, Sebem csak újra fölszakad, Vérem buzog, sóhajt Jcebelem,
