Evangélikus Népiskola, 1904

1904 / 1. szám - Tárcza

16

Bánat sziklája homlokom

S alatta sós csermely folydogál.

De otthon a kis családnak Fogyhatlan szeretete vár.

A szobánkba’ múl a tél jege 1

Tavasz virul egynéhány percre ;

S így nézek lányom arcára,

Mint egy gyönyörű rózsás kertre.

Mert szép valója újra kelt ő benne drága kis fiamnak,

Akit oda kellett hagynom Három éve a sirhalomnak.

Mert úgy hasonlít hozzája,

S oly kedves minden mozdulása,

Hogy odafönt az Istennél

Lehet s van is bizonnyal mása.

S így, ó év, elmúlhatsz tőlem :

Az egy emlék kettővé válik.

És szeretem kettőképen

Ezt az egyet mind a halálig.

Tóth István.

Diák pályám*)

Hat éves korától 10—11-dikig elemi iskolában, 10—11-ik évétől 18—19 éves koráig gymnasiumban, azután négy évig akadémián vagy egyetemen, tehát életkorának 7-ik évétől a 24-ikig, — gyermekkorának utolsó és fiatal korának egész idejét, 16—17 évet iskolán tölt az ember. Tizenhét esztendő, a bölcj Salamon szerinti 60 avagy 70 esztendei életidő negyedrésze iskolán telik el. Adjuk a huszonégy évhez még a kenyeret és ruházatot is alig megadó segédeskedési éveket: rendes körülmények között, — kiváló szerencsétől eltekintve, — bizony majd minden kabátos ember elmondhatja, mire önállóságra vergődik: „Itt benn vagyok a férfikor nyarában.* Az élet fele előkészület a második felére. Mint az iskolás gyerekek szánkázása: mily fáradsággal húzzák fel a szánkát a hegyre, hogy azután ráülve lecsúszhassanak; akkor is

*) A sióvidéki ág. ev. tanítóegyesület múlt évi november hó 4-én Pakson tartott estélyén felolvasta: Lágler Sándor, az egylet egyházi elnöke.