Evangélikus Népiskola, 1904
1904 / 1. szám - Becht Konrád: Életrajzom
11 Mig Győnkőn tanultam, három éven át hazulról hordtam az elemózsiámat. Egyszer egy ilyen utamon kellemetlen incidens történt velem. Ugyan is egy hétfőn reggel korán könyveimmel és három napra szolgáló ennivalómmal a hátamon indultam Gyönk felé. Uközben a szaka- dáti legelőn nézem a könyveimet s nagy rémületemre hiányzott a latin könyv, amelyre pedig már az első órában szükségem volt. Megálltam, tűnődtem. Mitevő legyek? Visszamennem okvetlenül kell. Egész terhe- met nem szeretném még egyszer haza cipelni. Látván körülöttem sok tüskebokrot, egy pillanatig gondoltam talán jó lesz a bokorba rejteni, így könnyíthetek a terhemen. Amint azonban körülnézek, látom a szaka- dáti juhászt kutyáival. Azonnal határozottan tanácsosabbnak találam terhemnek fentjelzett könnyítési módjáról lemondani. Mert attól kellett tartanom, hogy távollétem ideje alatt vagy a kutyák szimatolják ki a bokorban rejlő batyumnak ehető tartalmát és ellakmározzák, mig vissza jövök, vagy a gazdájuk kap kedvet a batyut mindenestől elemelni. Akkor aztán se könyv, se elemózsia nem lett volna. Eső elől csurgó alá jutni nem akarván, nolens, volens visszafofdultam értékes batyummal a hátamon. Istenadta fürge lábaim igen rövid idő alatt tették meg az utat Szárazdra és vissza Gyönkre, úgy hogy még elég korán érkeztem az iskolába szigorú és épen nem finom modorú, lobbanékony természetű tanárom előtt. 1849. szept. havában 4 gymnásiumi osztály elvégzése után — tanítóképző akkor még nem lévén — a szárazéi kitűnő tanító és orgonista hírében állóKollmann Frigyes magához fogadott gyakornoknak. Mint gyakornok csak-is ellátást kaptam. Lakásom a poros iskola volt. Szárazdon 2 évig voltam és gyakoroltam magamat főnököm vezetése mellett úgy a tanítás mint az orgonálás és zongorázás magasztos mesterségében. Az egyházi énekdallamokat még elemi tanuló koromból tudtam, ami nagy előnyömre volt. Az éneknek és zenének mindig nagy kedvelője voltam. Éhez az Ist-m jó hallással hanggal és mellel is megáldott. Hogy a zenében, különösen az orgonálásban {aránylag rövid idő alatt, annyira vittem, hogy már 5—6 hónap múlva képes voltam önál- lólag a könyörgéseket elvégezni azt — dicsekvés nélkül mondva — saját szorgalmam mellett nagy részt annak a körülménynek köszönhettem, hogy atyám mindjárt gyakornokoskodásom elején vett számomra, gyorsabb haladhatás céljából, egy kezdőnek még elég jó zongorát 90 ftért. amelyen mint sajátomon éjjel —nappal, amint és amikor kedvem kerekedett, gyakorolhattam magamat. 1851. október havában a kis-hartai ág. ev. 'egyházközség Pestmegyében, hivott meg másodtanítónak, ahol a 3 alsó osztálybeli tanulókat 2 éven át tanítottam. Itt már kaptam fizetést is és pedig ha emlékezetem nem csal 60 pfrtot. Nagy vívmánynak, fényes fizetésnek tűnt ez nékem. — A kosztot házról-házra kaptam. Mindennap más asz- szony főztjét ettem. Az ételeket többnyire oly mennyiségben hozták, hogy három jó étvágyú fiatal embernek is elég lett volna. Vasárnapo*
