Evangélikus Népiskola, 1903

1903 / 2. szám - Adorján Ferencz: Istentől nyert javaink gondozásáról. Ifjusági beszéd

50

milyen életpályán működjünk is. Kereskednünk kell azokkal a javakkal melyeket a mindenható Isten reánk bízott. E javak testiek és lelkiek. Mindegyikünket bőven ellátott velük az Isten. Igaz, hogy az óriási embertömegben alig találunk két egyént, kiknek testi és lelki javai tökéletesen egyformák volnának, s igaz, hogy e javakat az Isten különféleképen osztotta s osztja ki az emberek között, mint szent igénk mondja: „mindegyiknek a kereskedésben való értelme szerint,“ — de azért senkinek se lehet oka a panaszra. Az egyiknek erős kart, a másiknak éles elmét, — az egyiknek vas szervezetet, a másiknak gyengéd lelket, — az egyiknek ügyességet és gyorsaságot, a másiknak könyörü- letességet és szelídséget, — az egyiknek anyagi vagyont, hatalmat, tekintélyt, a másiknak hírt és dicsőséget adott ajándékul. Ezekkel kívánja, hogy kereskedjünk. — Ámde hogyan ?

Az anyagi javakkal való kereskedés a jóravaló, tisztességes, fáradhatatlan munkában áll. Dolgoznunk kell, még pedig folytonosan ; dolgoznunk, mint a méheknek és hangyáknak. Igyekeznünk kell anyagi javainkat nemcsak megtartani, hanem tisztességes munkával egyre gyarapítani. Ne higyjétek, hogy a munka szégyen; ellenkezőleg: kötelesség, sőt ennél is több : erény. Nagyon is igaza van a magyar közmondásnak mikor azt mondja, hogy a munkátlanság, a henyélés az ördög párnája! Munkásságra int az énekköltő is, midőn azt mondja;

Soha ki ne fogyj a munkából,

Míg tisztedet meg nem tetted,

Idődet az Úr jóvoltából Nem hivalkodásból vetted.

Kipótolhatatlan a kár,

Ha időd hiába eljár! (Dunántúli É. 343. 5.)

Minden embernek kell dolgoznia, mert, mint az apostol mondja ; „aki nem dolgozik, az ne is egyék !“ Az anyagi munka azonban ne vonja le az embert a föld porába s ne tegye a mammonnak, a földi vagyonnak rabszolgájává ! Az ilyen megtévedtekre vonatkozik a Szent- irásnak az a szava, hogy „könnyebb a tevének átmennie a tű fokán, mint a gazdagnak a mennyországba jutni.“ A világi javak értéke nem önmagukban rejlik, mert hiszen mindegyikük múlandó s velük se földi békességet, se szerencsét, se túlvilági boldogságot nem vehetünk magunknak. Nem azért kell tehát őket gyűjtenünk, hogy bennük gyönyörködjünk, hanem azért, hogy életfentartásunkra fordítsuk és velük embertársainkon segíteni igyekezzünk. Mily sok lelki élvezetben részesülhet az a gazdag, aki filléreivel, kisebb-nagyobb ajándékaival a közügyet szolgálja, a köznyomort enyhíti, a szükölködőket gyámolítja s a szenvedők könnyeit felszárítja! Milyen tiszta és nagy örömet élvezhettek azok a nemes lelkek, akik templomokat emeltek vallásosságnak, iskolákat a nevelésnek, menedékhelyeket a szükölködöknek, aggoknak és árváknak, csarnokokat a tudománynak és felvilágosodott-