Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 2. szám - Adorján Ferencz: Istentől nyert javaink gondozásáról. Ifjusági beszéd
51 sálnak! Erősen hiszem, hogy rájuk még az Isten is kiváló szeretettel tekintett alá s munkálkodásukat különös áldásával kisérte ! Ti is gyakoroltátok már a jótékonyság erényét. Itt az iskolában is többször volt és van rá alkalom. Az ifjúsági gyámintézet s a tanulók segélyző egyesülete a ti áldozatkészségtekből áll fenn és virágzik. Mondjátok csak, nem örültetek-e év végén, mikor a tőletek egybegyült összegekkel szűkölködő társaitokon segítettetek? Nem örültetek-e, mikor láttátok, hogy az ajándék nyomán megelégedés, öröm és boldogság fakad ? Hadd mondjak el itt nektek egy megragadó keleti történetet. Egy apa azzal a kijelentéssel küldte el három fiát a világba, hogy a ki egy év leforgása alatt tisztességes munkával legtöbb pénzt szerez, annak adja minden vagyonát. Egy év múlva mindhárom fia hazatért. A legidősebb egy kiváló szépségű, nagy gyémántot, a középső drágakövekből készült nyakéket adott át atyjának, a legkisebb azonban semmit se tudott felmutatni. „Tehát te nem dolgoztál?“—kérdé tőle atyja. .Dolgoztam“, feleié az. Akkor hát Igen keveset dolgoztál!“ — „Sokat dolgoztam !“ — „És még se kerestél semmit ? — „Nagyon sokat kerestem!“ — „S hova tetted ? Elpazaroltad ?“ — „Nem, a szegényeknek adtam. A városban tűz ütött ki és sokakat a koldusbotra juttatott. A nyomor nagy volt. Nem állhattam ellent szivem unszolásának, keresményemet - szétosztottam a szegények közt“. — „Jól van, fiam, — szólt az apameg- hatottan, — te vagy a leggazdagabb a tesvéreid között; vagyonom a tied !“ Ámde, szeretett ifjúság, nemcsak anyagi, hanem szellemi javainkkal is kereskednünk kell. Ilyen (javakkal is bőségesen ellátott minket az Isten. Az értelem, a jóra való képesség, a szelídség, a lelki nemesség, a könyörületesség, az áldozatkészség, a szeretet, a barátság, a hit a remény: — mindezek csak parányi részét teszik annak a mérhetetlen lelki gazdagságnak, melyet Isten jóvoltából nyertünk. Ámde ezek mindannyian hasonlítanak a földben nyugvó gabonaszemhez, melynek termékenyítő esőre és éltető napsugárra van szüksége, hogy gyökeret verhessen, kihajthasson s gyümölcsöt teremhessen. Ez a termékenyítő eső az ember akarata, az éltető sugár pedig az evangélium ereje. A kettő együttesen csodát művel. S hogyan? Hallgasd meg csak, mit mond az Úr Jézus: „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy véka alá tegyék, hanem hogy a gyertyatartóba , és fénylik mindeneknek, kik a házban vannak, Úgy fényl- 'jék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!“ A tanulás most, azután pedig a társadalmi élet az a tér, melyen lelki tehetségeinket legjobban művelhetjük. Menjetek ki tehát ti is bátran az élet viharai közé, küzdjetek meg bátran az előttetek tornyosuló hullámokkal s álljátok meg rendeletlenül a sokféle kisértések és megpróbáltatások között! Ott tanuljátok meg az önállóságot és azt az igazságot, hogy Isten is csak azt segíti meg, aki bizalommal tekint ugyan reá, de a maga erejéből is törekszik előre.
