Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 2. szám - Adorján Ferencz: Istentől nyert javaink gondozásáról. Ifjusági beszéd
49 Istentől nyert javaink gondozásáról. — Ifjúsági beszéd. — Alapige: Máté 25. 14—30. Szeretett ifjú testvéreim! Mózes X. könyvében azt olvassuk, hogy „Isten az embert az ő képére teremté“ s megengedte neki, hogy „uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó mászó minden állaton.“ Isten tehát úrrá tette az embert az egész világ felett s csak azt kívánta, hogy a reá bízottakban hűséges legyen s a nyert kegyelemmel vissza ne éljen. Az emberiség története gyönyörűen mutatja, hogy az Isten miként őrködött a saját képmására teremtett lény felett, miként jutalmazta meg a hűségét és miként büntette meg a hűtlenségét. Elijesztő példaként áll lelki szemünk előtt az özönvíz, Sodorna és Gomora elpusztulása s a zsidó népnek sok szenvedése; vonzó, jóra serkentő kép gyanánt pedig Noénak és Lótnák, Ábrahámnak és Jákóbnak története. S miért küldte volna el Isten a prófétákat, egyszülött fiát, az apostolokat s a reformátorokat, ha nem azért, hogy az emberiséget felrázzák a bűn álmából s Istennek kedves munkásságra és életre serkentsék ? Bennünket is munkásságra hivott az Úr s lépten nyomon arra int, hogy időnket jól használjuk, mert eljő az est, mikor senki se dol- gozhatik. Munkásságra serkent bennünket a Szentirásban is, és sehol se komolyabban, mint épen a felolvasott szent igékben. Mert ki az az Ur, ki olyan rengeteg vagyont, 8 talentomot, a mi pénzünkben kifejezve körülbelül 72576 koronát biz a szolgáira, úgy hogy közülök az utolsónak is 9072 korona jut? — Az Isten. — És kik azok a szolgák? — Mi, emberek. — S mik azok a talentomok? — Az Istentől nyert testi és lelki javaink. Nem meglepő-e ez? S nem kivánnátok-e többet is hallani e javakról ? Nos hát, elmélkedjünk ma a felolvasott szent igék alapján az Istentől nyert javak gondozásáról. Szent igénk két igazságra tanít meg bennünket, arra, hogy 1. a hű munkás megkétszerezi, 2. a hűtlen pedig elveszti az Istentől nyert javakat. I. „Aki öt talentomot kapott, elmenvén kereskedők azzal és szerze más öt talentomot. Hasonlóképen, aki kettőt (kapott, az is másik kettőt nyere.“ A kereskedés, szeretett ifjú testvéreim, 'nem egyéb,mint a meglévő vagyon gyarapítására irányuló munka. Ha tehát a Szentirás azt mondja, hogy az első két szolga kereskedett a rájuk bizott pénzzel, ezzel azt akarja mondani, hogy urak vagyonát lelkiismeretesen gyarapítani igyekeztek. Ilyen értelemben nekünk is kereskedőknek kell lennünk, bár
