Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 2. szám - Sass István: Tarlózás. XIV. XV.
48 azért is, hogy legalább mutassuk meg egyszer már a világ eiőtt, hogy mi is vagyunk. Szükségesnek tartom, hogy ezen előkészitésselaz érdeklődést ne csak felkeltsük, de azt folytonosan ébren is tartsuk és fokozzuk, ne hogy ezen összejövetelünkből is egy olyan óriási semmi legyen, mint volt augusztusban az országos egyesületi gyűlésünk. Mert ha itt is csak annyi lesz az érdeklődés, ha itt is csak annyi lesz az ügyszeretet, ha az áldozatkészség és a munkakedv most is csak oly mértékben nyilatkozik meg, mint a hogy történt ott, akkor jobb^ha bele sem kapunk. Szegénységi bizonyítványunk van már elég, és pedig mind a magunk emberségéből, semmi szükségünk rá, hogy még egyet szerezzünk. Ma már nem érhet vád bennünket hogy az egyh. kér. tanító- egyesület eszméjének és ügyének, pártolásával, vagy annak létre hozásával útját vágjuk országos egyesületünk fellendülésének. Ezt az okoskodást halomra döntötte a múlt nyári országos gyűlésünk, a hol a négy egyh. kerületből mindössze 13-án jelentünk meg, a mely számnak fele budapesti, három pedig dunántúli volt. Országos egyesületünket nem azzal teszszük lehetetlenné, ha egy erős és munkaképes egyház kér. tanítóegyesületet alkotunk, hanem lehetetlenné lett téve azok által, a kiket a közöny, a nembánom- ság vagy nem tudom én mi egyéb visszatartott még a gyűlésen való megjelenéstől is. Neveket tudnék felsorolni, egy jó hosszú jegyzéket összeállítani azon kartársaink neveiből, akik augusztus 19-én velem együtt Bpesten voltak a M. orsz. tanítók orsz. bizottságának gyűlésén, de délután a mi országos gyűlésünkön feleslegesnek tartották megjelenni. Nyíltan beszélek, és nem félek, hogy bárki megvádolhasson avval, hogy az egyh. kér. egyesületért feláldozom az országos egyesületet, mert aki érdeklődött dolgaink iránt, az tudja, hogy ha valaki lelkesedett az orsz. egyesület eszméjéért, én is lelkesedtem, ha áldozatot kellett hozni az ügyért, ott voltam az egyesülettel együtt, a melyhez szerencsés vagyok tartozni, de hol van hát lelkesedésünknek és áldozatunknak eredménye? Hát kérem ezt nehezemre esik megmondani. Az eredmény az, hogy nem tizenhármán lettünk vértanúi egy szép eszmének, hanem tizenhármán vagyunk tanúi annak, hogy a közöny, a kis lelküség miként végzett ki e%y magasztos eszmét. Azt mondják, a ki egy kivégzést végig nézett, annak örök időkre elmegy a kedve attól, hogy még egyszer ilyennél jelen legyen Én is valami ilyent érzek magamban, azért igen kívánatosnak tartom, hogy az egyh. kér. tanítógyülés ne csak összehivassék, de az összehívás előtt jó időben alaposan és minél szélesebb körben elő is legyen az készítve. Okuljunk a múlton ! Súrd. Sasa István.
