Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 12. szám - Tárcza
369 formán innen tömték valamikor az iskolaházat, meg talán egyéb házakat is. Az iskola, természetesen nád fedelű. Most már máskép van, de akkor így volt. Elől van egy szoba : a tanító lakása. Természetesen földes szoba. Benne tisztességes bútorzat. Egy kép, a mit én sokszor csodálva megbámultam. Luther Mártonnak az a képe, melyen csak a fej van megrajzolra a hosszú ráncos ruha pedig csupa Írásból áll. Ha jól tartom a 95 tétel szövege. — Egykoriban meg volt ez a kép sok buzgó protestáns háznál. Mostanában kapósabbak holmi silány olaj- nyomatu vadász- vagy tájképek, vagy uralkodó családok tulipiros kupikék ruhába öltözött torzképei, — vagy porgyűjtő fénykép gyűjtemények, —f még a „belső emberek“ lakásain is. — Hát bizony változnak az idők és az emberek ! . . . A lakószoba mellett volt a konyha ; azon túl az iskola. Két ablakja arra a bizonyos gödörre szolgált, mely igen alkalmas volt a tanulók seregének, nem játékra, — hanem egyéb dolguk végezésére. A két ablak között a kathedra. Ettől jobbra balra a padok — keresztben, — egymással szemközt. Jobb felül ültek a fiúk, balról a leányok. A kathedra mellett lógott a falon a hosszú olvasó tábla, rajta az ábécze három oszlopban. A két szélső sor fekete, a középső piros belükkel. Erről tanultuk az ábéczét egy télen át. Második esztendőre kaptuk az ábéczes könyvet és silabizáltunk : a, b, ab, a ez acz; a d' ad, — b, a, ba; b, e, be stb. Harmadik esztendőn már olvastunk, és kézbe kaptuk az evangyeliomosjkönyvet. Az az hogy a Hübnert, a .kétszer ötvenkét bibliai történetet. Es azt meg kellett tanulni, a „tanulságokkal* együtt. És megtanulták ! Az öregek még most is idéznek belőle : ,Óriás Góliát iszonyú nagy vala, Dávid parittyája miatt de meghala“ . . . „Egy cserfát mutatok gyermekek halljátok, A melyen függeni egy királyfit látok“ . . . Éli pap fiai gonoszok valának. . . .“ (Ezt már nem folytatom, — hátha asszony kézbe találnak kerülni a soraim. Akkor még tanulhatták a gyermekek is. Nem botránkozott meg benne senki). Micsoda kis nyomorúlt morzsalék ehhez képest az az egynéhány bibliai történet, ami mapság van kitűzve egész évi tanayagul! De meg is látszik ám az a különbség a mostani nemzedéken. Bezzeg nem idéznek a bibliából. Azután következett végre bfejezésül az epistolás-könyv. Jaj de szép piros kötésű könyv volt az enyém ! — kívülről. Hanem a tartalom, — no az sehogy se ment az én fejembe. Nem is szakgattam el azt a könyvet Hogy Írni mikor kezdtünk tanulni, a harmadik vagy negyedik évben-e, azt már határozottan nem tudom. De hogy én 7—8 éves koromban már írogattam, ezt abból következtetem, mert igen jól emlékszem arra az örvendetes eseményre, hogy akkoriban hoztak nekem Sopronból, mint egy újdonságot — egy pár réztollat. Jaj de
