Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 12. szám - Tárcza
368 TÁRSBA. • lm itt a vendég. (Karácsonyi ének.) lm itt a vendég, szállva már mi nálunk. Az idvességnek fejedelme ő. Ha mint vezérnek, szent ösvényén járunk, Nem néz reánk bús arccal a jövő. Legyünk tehát mind végig ő vele, S nem bánt a múlás zord, hideg tele. Nem hágy el ő, ha háza tiszta lészen, S az igazságnak fényétől ragyog. Ha véle járunk örömben és vészben, El nem esünk, mert az ő keze fog. Legyünk tehát mindholtig az övé, S lelkünk a mennybe ő fogadja bé. Tóth István. Yas-por. *) Székel Pál. „Mint lia pásztor tűz ég őszi éjszakákon, messziről lobogva . . . .“ Nem állhatom meg, hogy meg ne emlékezzem az én első tanítómról. Szolgáljon megemlékzésem koszorú gyanánt, mit egyszerű sírjára teszek, Talán úgy sincs már senki, aki hálás szívvel emlékeznék róla. . . Bizony régen volt már! Talán a nevét se úgy kellene irni amint én Írtam, — hanem így: „Nemes Székely Pál“. — Akkor még volt nemesség; nemcsak külső titulusképpen, hanem, úgy látszik — a lelkekben is — több, mint most! Akkor! ... Kicsi kis helység a Rábaközön. Mindössze három rövid utcából áll. Az egyik sarkon van minden nevezetes épület. A fallal kerített róm. kath templom, mit egykor az evangélikusoktól vettek el, — a kath. iskola, a kovácsműhely, meg az evangélikus iskola. Előtte a harangláb, — mellette hosszában egy nagy gödör, tele maszlaggal. Jó *) Nyilvánosan szólítottam fel Bereczky Antal urat, most fogadja nyilvánosan kö- szönetemet azért a szívességért, hogy a Gergőjáró vers helyes szövegét, a szerkesztőség utján hozzám juttatta. Lám, még is használ a személyre való appellálás!
