Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 1. szám - Kintzler Árpád: A babona és az iskola
53445 XV. évfolyam, s* SOPRON, 1903. január hó 1. szám. Evangélikus Népiskola. Nevelés- és oktatásügyi havi folyóirat. Megjelenik — a nagy szünidő kivételével — minden hó elején. Felelős szerkesztő és kiadó: Papp József. A babona és az iskola. Szeretjük korunkat a felvilágosodás századának nevezni, s szánalmas, kicsinylő mosolylyal gondolunk elődeinkre, kik gyerekes tudatlanságukban a pusztító jégesőt és gyilkoló járványt a boszorkányok haragjának tulajdonították, mert hittek az állatalakot öltőkben ép úgy, mint azokban, kik az embereket varázslattal megrontják. Mosoly- gunk felettük, s fensőbbségünk érzetében az ilyen babonát a gyermekszobába utaljuk, hol az apróság oly naiv áhítattal hisz a mesék tündéreiben és boszorkányaiban, a holdsugáron úszó viliikben és táltoslovakban, és feívilágosodottságunk tudatában képesek vagyunk felsóhajtani: köszönöm Uram, hogy nem vagyok olyan, mint, elődeim voltak, köszönöm, hogy felvilágosodott korban élek, mikor már senki- sem hisz ilyen gyerekes babonában. Pedig dehogy nem ! Népünk még ma is babonás, és azt hiszem hiába nevezzük korunkat oly büszkén felvilágosodottnak, még elég sötétség uralkodik mindenfelé, s nem csak a nép közt. Avagy a péntek es a tizenhármasszám, a ráolvasás és Luczanapja és az álomlátásba vetett hit, nem a megelőző korokból ránk maradt babona foszlányai-e? S nem hiszi-e népünk némely vidéken még ma is, hogy Szent-György nap éjjelén mérkőznek össze a rossz szellemek a jókkal ? Nem hiszi-e, hogy akkor van a Szent-Gellért-hegyen boszorkány gyűlés, — avagy nem tüzdel-e másutt Szent György napja előtt nyírfa ágakat a ház kapójába, hogy a boszorkányok be ne mehessenek, s meg ne ronthassanak embert és állatot? És a magasabb körökben az asztaltánczoltatás, az irás a forinttal, a szellemidézés és a velük való érintkezés, — a miről különben már lassan-lassan az egymásután leleplezett médiumok révén kezd a meggyőződés terjedni, hogy a tudományos alapra fektetett szellemidézés nem egyéb közönséges szédelgésnél; de azért hány ember van mégis, (s nem kisebb ember, mint az oroszok cárja, ki apja szellemét idézi,
