Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 7-8. szám - Kintzler Árpád: A modern nevelés hibái
206 az ilyen ifjú sohasem bízva macában, nézeteit nem meri hangoztatni s elveit eltagadja, mert- fél azok nyilvánításától. A nevelő azáltal fejlesztheti helyes irányban tanítványa önérzetét, ha felkelti benne emberi méltóságának érzetét és a tevékenységre való hajlamot, ha felébreszti benne a saját erejébe és képességébe vetett elfogulatlan hitet, de talán leginkább azáltal, ha megtanítja, hogy igazságosan tudja megítélni saját munkájának becsét. Általános panasz napjainkban, hogy ifjúságunk nem eléggé önálló. S ez a panasz — fájdalom — nem is alaptalan, s oka megint csak a divatos nevelési elvek helytelenségében keresendő. De, ha a gyermeknek kört adunk, hol önállóan dolgozhatik, azaz, ha már kis korában bizonyos erejét és képességét túl nem haladó munkát bizunk rá. melyet mindennap pontosan és lelkiismeretesen kell elvégeznie, ha ezen munkát a felnőttek felügyelete nélkül a saját tetszése, akarata és legjobb belátása szerint végezheti, idejekorán megtanulja a felelősség szó értelmét, s a saját erejébe vetett hit akaraterejét fokozza, s mind nehezebb munkák mennél jobban s mennél önállóbb elvégzésére biztatja. Nevezetes hibája nevelésünknek az is, hogy fontosabbnak tartja az ész, mint a kedély nevelését. E kettő között nincs meg manapság a helyes arány; a szív meleg lüktetését elnémítja az egyoldalú észmü- velés. A mai ifjú sokat tud, de az eszmék magas röpte hiányzik belőle, a mai leány több nyelvet beszél, a művészetekkel is foglalkozik, de kedélyélete hideg. Pedig a kedély a humanitás és igaz emberbaráti szeretet gyökere, alapja a vallásosságnak, erkölcsösségnek és hazaszeretetnek. e mellett az aesthetikai érzelem és minden jó szép és nemes iránti lelkesedés forrása. Elég ok, hogy a kedélyt jobban neveljük, és ha ez megtörténnék, meg kellene szűnnie a szívtelenség és a mate- rialismus feletti panaszoknak. Az időszerű nevelés egyik fajtája a gyermeket tulérzékenynyé neveli, hogy ez nem tud könyeket látni, míg a másik annyira megkeményíti szívét, hogy a gyermek nem tudván, hogy az éhség fáj és a hideg borzasztó, a könyörületet nem ismeri. Haladjunk a középuton. Törekedjünk a gyermek lelkében a derült kedély alapját megvetni — melynek talaja a szeretet, a remény és a türelem — hogy menten minden könynyelműségtől és érzékenykedéstől, a boldogokkal örülni, a szomorúakkal búsulni, de őket egyszersmind megvigasztalni is tudja, hogy segítse a szerencsétlent, s mindezt őszintén, szíve hajlamát követve minden tettetés és tetszelgés nélkül, mi a mai jótékonyságra jellemző, hanem igazi felebaráti szere, tétből. Ezek volnának szerény nézetem szerint modern nevelésünk legszembeötlőbb és fájdalom, nem összes hibái, mert ha az összeseket fel • akarnám sorolni, szerény dolgozatom a meghatározott keretet kétszer is meghaladná. Még csak azt szeretném röviden kifejteni, hogy hol és miben kereshető ezen hibák gyökere. ■
