Evangélikus Népiskola, 1903

1903 / 7-8. szám - Kintzler Árpád: A modern nevelés hibái

207

A hiba gyökere legtöbbször a családi életben fekszik. A manapság kötött oly számtalan érdekházasságban hiányzik a szülők egymásiránti szeretete, miért az egyetértés közöttük minduntalan felbomlik, és szokszor még gyermekeik nevelésére vonatkozó nézeteik is eltérők. Az egyik mindig a gyermek pártját fogja, ha az még oly csintalan is, a másik pedig minden gyerekes ballépését túiszigorúan Ítéli meg. S ha a gyermek tudja, hogy anyjában minden körülmények közt védőre talál, bizony nem csoda, ha a gyermek nem jó magaviseletü s idővel nem lesz belőle nemes, szillárd jellem. Az áldásos családi nevelés alapja és főkelléke: boldog házzasság és családi élet, a szülők meggyőződése, hogy gyermekeik nevelése szent és komoly kötelesség és a szülők megegyezése a nevelésben és a nevelési eszközök alkalmazásában. „S miután a szülők bírnak a gyermek egész szívével, egész bizodalmával, gyermekeikből azt nevelhetik a mit akarnak. Ha szentelnének gyermekeiknek legalább annyi időt, mint foglalkozásuknak és társadalmi kötelességüknek és a mulatságoknak, bizony sok baj véget érne a földön.“ (Mac Donald Arthur.)

Sokszor, különösen az alsó néposztályban, nincs is a szülőknek tudatuk azon fontos és nehéz feladatról, melyet a gyermeknevelés ró rájuk: nincs meg az abbeli képességük, hogy a gyermek természetéhez képest alkalmazzák a nevelési eszközöket. S az olyan gyermekekből, kiknek se szellemét, se lelkét nem mívelte senki, válnak azután az olyan vad természetű legények, kik se a szeretetben, se a gyűlöletben határt nem ismernek s féktelen szenvedélyüktől elragadtatva gyilkosságra vetemednek s azok a leányok, kik eltévesztett életüknek önkezükkel vetnek véget.

Máskor a mindennapi kenyér megkeresése tartja távol az atyát ép úgy, mint az anyát a gyermekneveléstől, S hogy a gyermeknek meglegyen a mindennapi falat kenyere, neveléséről nem gondoskod- hatik senki. Gyakran hiányzik a szülőkből a jóakarat s nem ritkán a szülők erkölcsi gyöngeségében, a családi nyomorban és rossz példában rejlik a hiba.

Pedig fődolog a nevelésben a példa és szoktatás. A példa az emberiség iskolája, csak itt lehet igázán tanulni, mondja Burke, a híres angol államférfi. Mig Szemere Bertalan így ír apjáról : „Nekünk gyermekeknek sohasem tartott hosszú erkölcsi és intő beszédeket, mik gyermekre nézve meddők és unalmasak: tette mi jó, tisztességes és nemes és a mi azt látván követtük, mert a gyermek mindent, jót és nem jót utánozni szeret. . . .“ A példa tettekben való oktatás ; rossz példával szemben a legüdvösebb tanács is vajmi keveset er. És bizony a kegyes hívők üdvösségére nem valami nagy hasznú lehetett — mint egyszer olvastam — azon barát szent beszéde, ki reverendája zsebéből kikandikáló lopott lúddal szónokolt a becsületesség erényéről.

A szülők példájánál nem kisebb hatású a tanítóé sem, mert a gyermek 10—19 éves koráig legfogékonyabb. Azért a tanítónak csak