Evangélikus Népiskola, 1903

1903 / 7-8. szám - Kintzler Árpád: A modern nevelés hibái

rolja el az életkedvet, akkor a későbbi korra misem marad ebből, s megteremnek azok a koravén emberek, a kik közül — fájdalom — nem egy szólal meg magyarúl, ha kedvetlen hangon utasítja vissza a sportra, játékra, tánczra való felszólítást“. (Győry Ilona).

A mulatságok utáni vágy hozza magával a fényűzésre való hajlamot is, mely oly veszedelmes hibája társadalmunknak. Az emberképzés uagy munkáját már a csecsemőnél kell kezdeni, s nagyon igaza volt ama papnak, ki egy anya kérdésére, hogy négyéves fia neveléséhez mikor foghatna már hozzá, ezt válaszolta: „Asszonyom, ha még

eddig nem fogott hozzá, ezt a négy évet elvesztette. A gyermek ajkán megjelenő első mosolynál kínálkozott volna az első alkalom“. Óh, ha sok modern mama, ki a csecsemő nevelése helyett azt inkább csak cziczomázza, belátná ezen állítás igazságát. De ma a kis embernövényt is alig látni már a sok csipke és szalag közül. S a mint a gyermek nő, nő vele a fényűzés is, és nem ritkán látjuk, hogy büszkén kiséri a kis 4 — 5 éves úrfi keztyűvel a kezén és sétapálczával újjai közt ugyancsak felpiperézett kis nővérét. S hány leányka jár az iskolába is nagyon díszes ruhában, a mi legfölebb arra vezeti, hogy egyszerű ruhás, szegény, de talán szorgalmasabb társnőinél különbnek képzelje magát. S ha felnő a leány és megkezdődik a rendes bálozás, én Uram Istenem, honnan kerítse elő a szegény hivatalnok leányai számára a sok diszes toilettet, mi szükséges, ha csak nem akarja, hogy leányát egyszerű ruhája miatt megszólják.

És sok szülő részben azért, mert nem győzi a társaság fényűzését, másrészt azért, mert a megélhetés manapság oly nehéz, lányát is valamely pályára kényszeríti, akár van hozzá kedve és tehetsége, akár nincs. Más leány viszont, ha a polgári vagy felsőbb leányiskolából kikerül, otthon csak olvas és zongorázik, fest és énekel, és végzi azt a sok divatos, de méregdrága piperekézimunkát. Ezt nem modern nevelésünk hibája gyanánt említem; nagyon szép, ha a fiatal leány ilyenekben is jártas és kedvét leli, de hiba, ha e mellett nem tud egy harisnyát megkötni vagy kijavítani, ruhát és fehérneműt varrni és foltozni, ha e mellei.t nem tud egy Ízletes, jó ebédet megfőzni, a mi bizony nem ritka eset, mert a gondos anya leányát sokszor még csak a konyhába sem ereszti, nehogy a gőz bársonyos arczbőrének, a forróság és munka pedig puha kezecskéjének megártson. S ha a fiatal leány tud is valami ételneműt elkészíteni, az legtöbbször csak sütemény vagy torta.

Pedig hány leány élete lenne boldogabb, ha szerényebben, egyszerűbben nevelték volna ! Óh, ha sok anya nevelési rendszerét megváltoztatva, leányaiból szerényigényű, jó háziasszonyokat nevelne, kiket bátran vezehetne oltárhoz egy férfi, mer tudná, hogy vagyonának nem szétdarabolója, hanem összetartója, gondjainak nem szaporitója, de el- üzője lesz.