Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 1. szám - Tárcza
18 a hol készülékeit elhelyezhetné, még a főid golyót is fölemelné és kimozdítaná helyéből. Archimedes lehetetlent kívánt, de lehetetlent is Ígért, túlbecsülte találmányait. Annyi azonban bizonyos, hogy a hívő keresztyénnek van olyan eszköze, melynek segítségével a legnehezebb terheket is felemelheti s magától elháríthatja, amelylyel hegyeket tolhat el, falakat rombolhat le s eget — földet megmozdíthat: ez a szívből fakadó imádság! Imádkozzál szereit ifjú testvérem! Legyen neked az újesztendő az imádság esztendeje. S légy nyúgodt, Isten (meghallgatja fohászodat; meghallgatja nemcsak dicsérő és hálaadó imádságodat, hanem kérő, esedező imádat is s veled lesz segítségével, áldásával és vigasztalásával. S ha Isten velünk, ki lehet ellenünk!? Amen. Adorján Ferencz főgynm. tanár. ÉNEK. Dallam: Ébredj föl szívem s vigadj. Keresd lelkem a mennyet, S békés szívvel pihenj meg Árnyékában Atyádnak, S szent kezei megáidnak. Szeresd hát Istent szivem, Szeresd forrón, és híven ; Nincs más egész világon, Egyedül Ő, ki áldjon. Ez a világ nem adhat Csendes, igaz nyugalmat, Szerencséje forgandó, Dicsősége múlandó. Nincs béke, csak Istenben, S Őt óhajtó szívemben: Nincs boldogság, csak Benne, Örök az ő szerelme. Ma még öröm mosolyg rád, S holnap könnyes lesz orczád; Ki még remél sok évet, Nem soká sírba térhet, Ő minden mindenekben, Ő boldogít csak engem; Ha Őt szívembe zárom, Semmiben sincs hiányom Óh minden csak hiú itt A nap alatt mely búsít; Örökös harcz az élet, Az ég és föld Őt áldja, Minden szív őt kívánja, Én is, a míg csak élek, Atyám, Téged dicsérlek! Hol a jó is veszt, téved. Sántha Károly.
