Evangélikus Népiskola, 1903

1903 / 1. szám - Adorján Ferencz: Újév napján

16 Nem tehetnétek-e ti is ekként, szeretett ifjú testvéreim ? Nem takarhatnátok-e el az egymáson látható forradássokat, fogyatékosságo­kat a szeretet kezével? . . . . * A munka az élet sója. Nála nélkül ízetlen volna az élet s mint a sótalan ételt, úgy ezt is hamar megunná az ember1 Ha pedig a munka az élet sója, úgy nincs mit érette szégyenkeznünk. Az Egyesült államok egyik közkedvelt főbirájáról azt olvastam, hogy egyszer egy uraskodni szerető Írnok kappanát, melyet az a piacon vett, neki kész­ségesen hazavitte s mikor ez később megtudta, hogy kit tett meg szol­gájává s alázatos mentegetőzések közt kérdezte tőle, hogy miért tette ezt, azt válaszolta neki: „Egyszerűen csak azért, mivel meg akartam Önt tanítani, hogy semminő munkát se kell szégyelnie és senkivel se kell olyasmit végeztetnie, a mit maga is megtehet.“ — Somogy vár­megyében ismerek egy dúsgazdag urat, ki gabonahordáskor évenként egy napot kin tölt a mezőn s úgy rakja a kévét a szekerekre, akár csak a napszámosai. A mikor megkérdeztem tőle, hogy talán eröművi gyakorlatnak tekinti a kéve-hányást, azt mondta, hogy, egyrészt csak így tudja a munkát érdeme szerint megbecsülni, másrészt meg azt akarja vele alkalmazottainak kézzelfoghatólag „bebizonyítani, hogy a becsületes munka soha se szégyen. Akár eszünkkel, akár kezünkkel dolgozunk, — feltéve, hogy becsü­letes munkát végzünk, — Istennek tetsző dolgot teszünk. Munka és munka közt nincs lényegi, csak anyagi különbség s ha a világ, vagy, egy nemzet, avagy a társadalom különös elismerésben részesíti is a lángész világra szóló munkáját : Isten ezt olybá veszi, mint annak a szegény favágónak, vagy mosónénak a munkáját, — feltéve természe­tesen ismét, hogy mindkettő becsületes volt. Dolgozzatok hát ti is becsületesen szeretett ifjú testvéreim ! Sza­kítsátok le minden órátok virágát! Dolgozzatok hűségesen, odaadóan tanuljatok. Nem azért a kívánatos jó bizonytványért, nem is csupán szüléitek kedvéért, hanem magatokért. Úgy-e tudjátok, hogy az eke nyáron át amikor sűrűn van hasz­nálatban, milyen fényes és sima ! Egyetlen folt sincs rajta. Tavaszszal ellenben, amikor hosszú pihenés útán ismét használatba veszik, egész felülete rozsdás és érdes. Fényét és simaságát tehát a munka adta neki. így van ez nálatok is. A ki itt az iskolában kellőképen műveli magát, aki szorgalmasan tanul és dolgozik, annak esze, szellemi tehet­ségei simává, fényessé lesznek, aki ellenben nem műveli magát, nem tanúi és nem dolgozik, annak esze, szellemi tehetségei egészen berozs­dásodnak. Az ilyenek okosabban teszik, ha kilépnek az iskola kötelé­kéből. Keressenek maguknak kedvükre valóbb munkateret, válaszsza- nak más pályát, melyen talán jobban boldogúlnak s ne vesztegessék hiába a drága időt. Vagy talán dicsőséges dolog minden osztályt meg­

Next

/
Thumbnails
Contents