Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 1. szám - Adorján Ferencz: Újév napján
15 tek együtt ennek az intézetnek jótéteményeit élvezik, — testvéreitek, bárha más nyelvet beszélnek s más vallás tanai szerint imádják az Istent, mint ti. Ha pedig családtagok, testvérek vagytok, egyetértésnek, békének s atyafiságos szeretetnek kell közöttetek lakoznia. Rossz testvér az, ki testvérét gyűlöli : ez iskolának méltatlan tanulója az, ki tanulótársai közt egyenetlenség, visszavonás és civakodás magvait igyekszik elhinteni ! Evang. iskoláink mindenkor híresek voltak s ma is híresek arról, hogy növendékeiket igazi krisztusi szellemben, testvéries egyetértésre, békességre és szeretetre nevelik, Ez a kulcsa annak a rejtélynek, hogy miért voltak a szellemi versenybei akkor is elsők, amikor vagyonban, hatalomban messze elmaradtak más iskolák mögött. Ez volt az oka, hogy míg másutt drákói szigorral megalkotott fegyelmi szabályok tudták csak a külső rendet fentarlam, addig nálunk a szeretet parancsa teremtett példaszerű iskolai életet. Ez volt az oka, hogy mig másuttt a tágas, világos és jól berendezett tantermek csak úgy kongtak az ürességtől, addig nálunk a szűk és kényelmetlen iskolai helyiségek zsúfolásig megteltek a közelről és távolról összesereglett tanulókkal. S ez volt az oka, hogy míg misutt alig várta a tanuló hogy lerázhassa az iskola porát, addig nálunk sokan öreg korukban is áldják az iskolát, hol boldog ifjúkort éltek s vezetőiket, kikben második atyjukat találták meg. A mi iskolánk is ezen nyomon halad. Lépten-nyomon hirdeti a szeretet parancsát. Szeretettel ölel benneteket magához, szeretett ifjú testvéreim, de ennek fejében tőletek is szeretetet kiván. Mindenkor s ez új esztendőben is ! Óh szeressétek hát ez iskolát, melynek lelki tehetségeitek gyarapítását köszönhetitek! Szeressétek vezetőiteket, kik a ti nevelésieknek szentelik egész életüket s ha büntetnek is, csaka ti javatokat akarják. Szeressétek egymást! Ne kutassátok, hogy társatok ki fia, hova való, milyen vallássu, szegény vagy jómódú szülők gyermeke e, az, hogy ugyanannak az iskolának növendéke, melynek ti növendékei vagytok, elég jogcziműl szolgálhat nektek arra, hogy szeressétek. Segítsetek egymáson, a hol s amikor csak tudtok ! Nézzétek el egymás hibáit és fogyatkozásait! Nagy Sándor meg akarta festetni a maga arcképét. A művésznek, kit ezzel a munkával megtisztelt, különösen hangsúlyozta, hogy a kép megszólalásig hű legyen. Ez a kívánság egészen megzavarta a művészt. Nagy Sándor homlokán ugyanis nagyon szembetűnő volt az a hosszú forradás, mely egy kardvágástól eredt. Sokáig töprengett, hogy meg- örökitse-e azt a képen, vagy ne. Ha megörökíti, akkor magára vonja Nagy Sándor tisztelőinek neheztelését, ha pedig nem örökíti meg akkor a kép nem lesz hű. Végre úgy oldotta meg a kérdést, hogy a nagy királyt gondolkodó helyzetben, karjára támaszkodva festette le, s kezével takarta el a forradást.
