Evangélikus Népiskola, 1903

1903 / 5. szám - Tárcza

150

III. Kíroiynak 1731. és 1734. évi rendeletéi megengedvén super- intendensek választását s ezzel némi korlátolt szervezkedést, egyházunk kiválóbb tagjai 1735-ben Pesten összegyülekeztek s itt a dunántúli kerül t részére is világi felügyelőt jelöltek ki Ostfy Mihálynak, az előbbi Miklós fiának személyében (1735—53). Ez idő óta rendszeresítették egyházunkban a kerületi felügyelői hivatalt s az esperes- ségeknek és gyülekezeteknek is meghagyták, hogy szintén váiaszsza- nak felügyelőket. (Városi gyülekezeteknek már korábban voltak gondnokai és felügyelői pl. Sopronnak Szowits Abrahám 1674. Győrnek Sorok János 1714. (inspector ecclae) és Nagyvázsonynak Domokos Sámuel 1714.) Második kerületi felügyelőnk Vitnyédy János (1753—81) a fentebbi István dédunokája, kemény-egerszegi birtokos nemes, ki 28 évig viselte hivatalát nagy erélylyel.

Az esperesek kormányzását annyira megszokta kerületünk és a Károly-féle kegyelem morzsát olv kevésre becsülte, hogy nem is akart püspököt választani. Csak a király haragjával való ijesztgetésre gyülekeztek össze atyáink 1737. Felpéczen és Serpilius Sámuel soproni lelkészt 29 szavazattal püspökké választották. Ez azonban — a mi ismét jellemző — nem fogadta el a felajánlott tisztséget. Serpilius pártja ekkor TóthSipkovits János téthi lelkészre ruházta át sza- szavazatait, ki mint jelölt a választáskor különben is 23 szavazatot nyert. Az ügyet ismét huzták-halasztották, úgy hogy a beiktatást csak 1742-ben tartották meg. Tóth-Sipkovits (1742—46) után püspökök voltak: Per laky József, nemeskéri lelkész (1746—49), Fábry Gergely, vadosfai lelkész (1750—53), kit a falujában pápistáktól kezdett zavargás miatt a helytartó tanács hivatalvesztéssel sújtott; Németh Sámuel, téthi lelkész (1754—56), Széni ez ei Bárány János, felpéczi lelkész (1756—58), Balogh Ádám, nemeskéri lelkész (1758—71) és P e r 1 a k y Gábor, n.-dömölki lelkész (1771—1786).

Az anyagyülekezetek száma a Carolina Resolutio után 41-re olvadt le. 1749-ben Győr is mint volt végvár elvesztette templomát és iskoláját.

Az elnyomatás korában a szellemi élet kiválóbb jelenségei, hogy a püspök és esperesek 1650-ben Somorján újra kinyomatták a régi agendát és törvénykönyvet. Lövey Balázs győri lelkész lefordítá és kiadta az ágostai hitvallást (Regensburg 1692), úgy szintén Bárány György is (Jena, 1740.). Aách Mihály új énekes könyvet szerkesztett (Lőcse, 1696.), melybe nagy számmal vett fel a németek kiváló énekeiből. Ezt az u. n. Zengedező Mennyi Kart (a nép nyelvén : graduál) azután a pietista lelkészek újabb és újabb kiadások! an mind több új énekkel gazdagították. Sartorius János nemescsoói lelkész Lelki Óra czimen szintén gazdag új énekeskönyvet szerkesztett (Wittenberg, 1730.). Torkos, B\rány, Vázsonyi és Sartorius a pietismus hatású alatt igen becses és gazdag irodalmi munkásságot fejtettek ki. Több magyarázatos káté, magyar neveléstan, az új szövetség új fordítása (Torkos