Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 3. szám - Tárcza
91 nyok összegyűjtésekor azt mondja nékik : Látjátok, ez az első jótétemény a mit cselekesztek. Ti meg se érzitek, mások meg majd hogyan örülnek neki ! Lássátok most már ti is munkás tagjai vagytok a ti egyházatoknak ! Ez ám a legnagyobb dicsőség, csak folytassátok. — így szokik bele a gyermek abba a tudatba, hogy egyházáért áldoznia kell. A szokás pedig igen nagy hatalom. Az igy vetett magból sok kikel és gyümölcsöt terem. Én ismerem a szemeknek azt a csillogását, mit ilyen pillanatok, ban a gyermeki szív megindultsága teremt, és csak sajnálni tudom azt a tanítót, a ki ezt nem ismeri. Még egy gyémánt szeme az emlékezésnek csillog felém annak a gyűlésnek az idejéből. A gyűlés világi elnöke igy nyilatkozott : saját tapasztalatomból mondhatom, hogy apostoli buzgóságu, lányok nevekednek a kőszegi leányiskolában. — Igenis, a saját leányán tett tapasztalatból. — A legilletékesebb biró mondotta ezt. íme tehát, nem csalatkoztunk, nem hiába hoztuk áldozatainkat ! Egyházkerületi felsőbb leányiskolánk tudja, hogy mi a hivatása és teljesíti azt. Éljen és viruljon 1 T 2>Tem ág'37-ú.lr. Nem ágyúk kellenek mi nekünk, S nem gyors hatású fegyverek, Mikkel pusztítják testvérinket, S miktől ég borul s föld remeg. Nem akarunk „nagy hatalmasság“, Szolgálni vér árán téged ; A te czélod nem Istentől van, S pokol határán ér véget. Nem akarjuk más ország népét Bilincsbe fogni, tartani; Legyen nyelve, vallása ősi, És szabadsága hajdani. A földjét se kivánja szivünk A nagy világon senkinek. A jó Isten csak a miénket őrizze, védje s tartsa meg ! De azt akarjuk, hogy hazánkban Jó néptanítók legyenek, S a nemzetnek építésében Legtöbb hasznot ők tegyenek.
