Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 3. szám - Iván bácsi üzenetei
92 S azért jusson nekik jutalmul Mindenkor annyi munkabér, Mennyit kiád az állampénztár A tiszt uraknak kedviér’. Tóth István. Iván bácsi üzenetei. V. — Bp. Törvények, intézkedések és szokások, melyek az ember földi pályafutását szabályozzák, midőn működésüket megkezdik, rendesen vallásos mezbe öltözve jelennek meg az ember előtt. Az egyptomi rabszolgaságban nevelkedett zsidó népnek a szellemibb, tökéletesebb élet szabályait hiába adta volna Mózses polgári rendeletek alakjában, ő maga, a törvényhozó is túlélte volna azokat. Isteni törvényekként kellett ezen intézkedéseket a nép között meghonosítani, hogy ennek vérévé válván tiszteletben maradjanak fenn a törvényhozó halála után is századokon át. Hasonlóképen a középkori lovagok nyers harcziasságát sem országos törvények, sem a császári tekintély nem lett volna képes megszelídíteni, ha az egyház közbe nem lép a Treuga Dei intézményével s vallás'os színezetű rendelettel nem követeli az Isten békéjét. Az uralkodói intézmény is kezdetben vallásos, szent világításban jelenik az ember előtt. A fejedelmek Isten akaratára, Isten kegyelmére alapítják uralkodói jogukat. És vajon melyik halandó agyában fénylik az értelmi világosság olyan átható erővel, hogy mindezen törvények vagy intézmények emberi eredetét be tudná bizonyítani? Nem tapodta még a föld porát soha oly bölcs, ki elfogadható alapon tagadhatná, hogy annak a fejedelemnek, ki először nevezte magát Isten kegyelméből való uralkodónak, az Isten sugallta ezt a gondolatot, és az ő népének szivébe az Isten oltotta bele azt a hitet, miszerint a fejedelem iránti engedelmesség és hódolat az Isten parancsa. Mikor aztán valamely nép az isteni törvények nevelése alatt eljut az érettség bizonyos fokára, melyen bizonyos tekintetben saját akarata erejével önállóan képes életét szabályozni, ismét csak a bölcs gondviselés sugallata az a törekvés, hogy cselekedeteinek külső korlátáit, melyek reá riéze most már nem nevelő eszközök, hanem rabság lánczai, szétrombolva azon a bizonyos téren szabadságot vívjon ki magának. Legkorábban eléri az ember ezt az önállóságot az ö vegetativ életére vonatkozó szabályokkal szemben. Mert ezen a téren a mindennapi tapasztalat és a tudományos buvárlat is közvetlenül támogatja az ember nevelődését s talán a szabályok áthágására késztető ösztönök — a sátán — sem oly hatalmasak ezen a téren. Leghamarabb megtanul az ember a szorosabb értelemben vett test kívánságai felelt uralkodni s tartóztatni magát olyan életmódtól, mely a test egészségét veszélyezteti, Innen van, hogy a reformatió már teljesen szakított
