Evangélikus Népiskola, 1903
1903 / 12. szám - Plevniczky Pál: László János életrajza
367 mondása: »A kit az Úr szeret, megbünteti; megostoroz pedig mindenkit, kit fiává fogad.« Kálmán fia és Mária leánya emlékére a kis-kamondi iskola részére még korábban — 20—20 forntot adományozott, oly kikötéssel, hogy ezen összeg évi kamatai, minden évben a gyülekezet mindennapi tanúiéinak vizsgája alkalmával, a gyermekek között egyenlő részben osztassanak fel. Hasonló nemes alapítványt tett felejthetetlen Mária nevű leánya s a maga emlékére is a somlyóvidéki ev. tanítótestületnél. Itt 100 forintot helyezett letétbe örök időkre, hogy annak kamatai az e közben elhalt tanítók özvegyeinek, vagy ha ilyenek nem volnának, árváinak ezek nem létezésében pedig oly szegényebb sorsú tanítók felsőbb iskolát látogató szorgalmas fiainak vagy leányainak utalványoz- tassék ki, ki rászorúlt, vagy a kinek részére a somlyóvidéki egyesület megszavazza. Lám, a sok csapást ért, anyagi gondokkal is bőven megterhelt öreg kartársunk rólunk gondoskodott legkiválóbban, a rmidőn amaz összeget pénztárunknak adományozta; azon felül kincses házának legér.- tékesebbjét, 30 darabnál több irói művet testületünk könyvtárának ajándékozott. Legyen áldott közöttünk neve örökké ! Végül- miként festhetném őt mint hű barátot? Annak visszatükröztetésére tehetségem csekély; tollám szerény. Tekintsetek inkább reá! — És nézvén ama tisztes alakot, kinek szende arcképe minden értekezletünkön előttünk lebeg, kérditek talán, milyen barát volt Ö? Válaszúi csak ennyit mondhatok; vannak emberek, kik iránt már első látásra rokonszenvet érezünk, kik vonzanak mint a delejvas, kiknek társaságukat óhajtjuk, ellenétben azokkal, kikkel az együttlétet kerüljük,, mert már puszta megjelenésükkel ellenszenvet ébresztenek maguk iránt bennünk. Elköltözött László János pályatársunk mindenkivel, de leginkább azokkal, kik vele egy gyékényén árultak, mindig előzékeny,barátságos jó akaratot tanúsított; még irigyeit is, milyenek pedig a kiváló jeles embereknek mindig voltak vannak és lesznek, — meghódította, mert becsülte őket; — igazi barátai iránt pedig megdönthetetlen hűséggel viseltetett. Irigyei lehettek, de ellenségei soha sem voltak, mert ezeket le tudta fegyverezni szeretetteljes modorával. Tisztelt Kartársak! Hű képét kívántam adni élettörténete megírásánál azon férfiúnak, ki míg közöttünk élt, a legnevezettesebbek közé tartozott s előttünk menve megmutatta, milyennek kell lennie az igazi néptanítónak ! Legyen neki könnyű a föld; barátai őrizzék emlékét szeretettel virasszon örök béke porhamvai felett ! Dabrony. Plevniczky Pál, ág. hitv. ev. tanító.
