Evangélikus Népiskola, 1902

1902 / 1. szám - Sass János: Boldog új évet!

tanítási, az iskola egész levegőjét a vallásosság szellemi lengje át. Nemcsak a tisztán vallás-órákban, nőm is csak az erkölcsi nevelésre szánt olvasmányok tárgyalása közben, hanem minden tantárgynál, még a legszárazabb mathematika előadásánál is magyarázatban és kihallgatásban, jutalmazáskor és büntetéskor, szóval az iskolai élet minden mozzanatában az az érzés, az a tudat fogja át a tanító lelkét, miszerint ő e zsenge sereg pásztorává, nevelő atyjává a mennyei atya által hivattatott meg.

Ez a gondolat uralkodjék a tanítónak minden szaván, minden csele- • kedetén.

Bizony mondom, hogy az a szív, melyet e tudat melege, e hitnek lángja hevít, átsugarozza ezt a meleget önkénytelenül is, sőt visszatart- hatlanúl az egész iskolára s ennek összes lakójára. Az a tanító, ki meg felel az évangeliom amaz első parancsolatának : Szeressed a te Uradat Istenedet, bizonyosan vallásos emberekké neveli tanítványait s a szellem, mely az ö buzgó leikéből kiáradott, több emberöltőn keresztül felismerhető az egész községen, melyben működött.

Legyen világosság! Az evangeliom szelleme uralkodjék a mi iskoláinkban. Tanulják meg a mi gyermekeink már zsenge korukban, hogy milyen balgatag tévelygés az, mikor az ember azt hiszi, hogy eléri a, megelégedettségnek, boldogságnak nyugalmát, ha az ö testi kívánságait betölteni sikerül. Nyissa meg már az iskola az ő szemeiket, hogy látván lássák, mennyire nem képes az embert a vagyon, a hatalom, a dicsőség, az élvezet kielégíteni. Ellenben mily kimondhatlan édes boldogságot teremt az ember szivében, ha nemcsak önmagáért, hanem egyszersmind másokért is folytonosan áldozva él.

Bizonyára hallják a mi gyermekeink a vallásos iratok tanítása mellett az igéket: szeresd felebarátodat; megtanulják azt is, hogy azért kell szeretni felebarátainkat, mivel egy atya gyermekei vagyunk. Bizonyosan olvasnak számos történetet a bibliából úgy, mini olvasó könyvükből, a melyek az emberszeretet szép példáit tárják az ő szemeik elé. De ez még mind csak elmélet. Olyan mint ha szép vidéket látok festve, szemeim gyönyörködnek, de a levegő balzsamát, a virágok illatát nem érzem, a szellő susogását nem hallom. A táj nem él testi csak lelki szemeim előtt, csak képzeletemben,

Az olvasás és magyarázás közben a gyermek a felebaráti szeretet boldogságát is csak elméletben ismeri meg. Az áldozatkészségnek, könyö- rületnek, részvételnek, türelmességnek húrjai akkor zendülnek csak meg igazán a szívben, ha a gyermek saját maga az ő eleven felebarátain