Evangélikus Népiskola, 1902

1902 / 1. szám - Sass István: Tarlózás IX.

A szabályzat 14. §-ának szerintem teljesen elég a bekezdése: „Az egyesület tisztviselői szavazat-többséggel az egyesület rendes tagjai közül választatnak“. — Az a megtoldás, ami azután következik, épen úgy tűnik fel, hogy egy ártatlan hasonlatot mondjak, mint a budai kir. palotán a fekete-sárga zászló. — Mert elvitázhatlan tény az, hogy a javaslat egészen szabadelvű irányban indult, de ezen irányt teljesen lerontja az a konservativ irányú megtoldás, a mely hogy mire jó, nem tudom magamnak megmagyarázni. — Hiszen az elnök épen olyan tisztviselője az egyesületnek mint akár a jegyző, akár a pénztáros stb. azért nem tudom megérteni, hogy miért ne lehetne megválasztani őt is azon körből mint a többi hivatalnokot. Maga a javaslat is azt mondja, hogy : „az elnök az egyház és iskola (talán nem volna

felesleges oda tenni a tanítók ügyét sem) ügyei iránt érdeklődő evang. férfiak sorából választandó “ — De hát, ha ilyent kell, ha ilyent akarunk elnökké választani, minek akkor oda az az egész javaslat irányával ellenkező megtoldás ? — Hiszen a ki érdeklődik az egyház

tanügye, s annak munkásai, egyleti élete és működése iránt, az belép az egyesületbe, erre a jogot a 3. § a) pontja minden megszorítás nélkül megadja az összes lelkészeknek, rendes tagjai lehetnek az egyesületnek, s mint ilyenek elnökké választhatók. Tehát teljesen felesleges a megtoldás.

De felesleges azért is, mert aki csak kívülről érdeklődik, aki nem óhajt az egyesület kötelékébe belépni, talán most kicsinyli, talán most elfoglaltsága, vagy a jó isten tudja mi egyéb más ok tartja vissza, az nem tesz tanúságot oly érdeklődésről, mint a milyen fokú érdeklődést maga a javaslat is szükségesnek tart, az elnöki szék betöltéséhez. — Az ilyen kívülről érdeklődő egyén a 12. §. intézkedése értelmében megválasztható talán védnöknek, de nem ügyvivő elnöknek.

Egy szóval, hogy vissza térjek fenti hasonlatomra, minek az a fekete sárga zászló? Megférünk mi egy lobogó alatt is, csak a lelkész urak körül, a kik érdeklődnek ügyünk iránt, lépjenek be az egyesületbe, nem kivánta azt soha senki, hogy ők ne lehessenek elnökök, csak azt kértük, hogy ez a jog adassék meg nekünk is.

Szerintem az egyedüli helyes irány, a melyet egyleti életünkben követni kell. a tiszta egyházias szabadéivüség, az, a midőn „nincsen sem zsidó sem görög“, vagy hogy a helyzetre alkalmazzam az Írás szavait, sem lelkész sem tanító között válogatás, hanem minden egyleti tag egyenlő joggal bir, s elnök lesz az, a ki leghívebben legbuzgóbban munkálja egyházunk tanügyét, de e mellett soha egy pillanatra szem elől nem téveszti a tanító kar jól felfogott érdekeit.

A szabályzat második részét, a mely az egyh. kér. tanítóegylet megvalósítását czélozza, a legnagyobb örömmel üdvözlöm, azonban az ajánlott szervezetet, az eredményre való tekintettel nem tartom Valami szerencsés megoldásnak. — Szerintem a helyes megoldás ez volna :

15