Evangélikus Népiskola, 1902

1902 / 1. szám - Sass István: Tarlózás IX.

14

Tarlózás.

ix.

{Hozzászólás a • Szabályzat'1 -hoz.)

Ha emlékezetem nem csal, Ágai B.-től olvastam egy a szabad ságharczból vett elbeszélésében, hogy : ,A hála a kis lelkű embernek

teher, a melytől szabadulni kiván, a nemeslelkü embernek pedig tartozás, a melyet le kiván róni“. — Én ugyan ezen alkalommal sem az egyik sem a másik csoportba nem akarom magam sorozni, mert untig elég nékem a „nagy kritikus“ czim, a melyet rövid, alig pár évi munkálkodásommal, szerencsés voltam megszerezhetni, hanem egyszerűen mint a tanító, a kinek soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy a példa egyik legfontosabb nevelési eszköz, nem akarok véteni a kötelesség tudás legelemibb szabálya ellen, azért készséggel ragadom meg a rám nézve első alkalmat arra, hogy az egyh. kér. népiskolai bizottságnak általában, de ezen bizottság egyh. elnökének nt. Bognár E. lelkész úrnak — mint a kinek a gyönki egyh. kér. gyűlés alkalmával tett Ígérete, a f. évi egyh. kér. gyűlés által elfogadott „Szabályzatban megvalósúlva fekszik előttem — külön is kifejezzem meleg köszönetemet.

Azonban ezen köszönet nyilvánítással koránt sem akarom azt mondani, hogy talán azon alapszabálytervezet oly tökéletes munka, a melyhez még csak szó sem fér, . hanem tisztán csak le akaróm róni hálámat a bizottság iránt. És pedig, először : mert módot nyújtott arra, hogy óhajainknak, mielőtt a javaslat törvénynyé válna nyíltan kifejezést adhatunk, másodszor : mert azon édes reményben ringatom magamat, hogy végre, ha nem is országos, de legalább egyh. kér. tanítóegyesületünk lce?id, mert hiszem, hogy erre a javaslatra már csak nem fog egyetlen tan. egylet sem olyan választ adni, mint a nyár folyamán, a midőn elvileg pártolta az országos egyesületet, de a lutheránus tanítók ismert szegénysége (milyen?) folytán azt kivihetetlennek tartotta.

Ha a mi kedves főjegyzőnktől a posta közlekedés nem volna oly átkozottól rossz Sopron felé, úgy az okt. 23 án tartott őszi gyűlésünk jegyzőkönyve már közölve lett volna s ezen esetben én azon kellemes helyzetben volnék, hogy ismert dolgokra hivatkozhatom, de így nehogy főjegyzőnkkel egy és ugyanazon dolgokat mondjuk el, kénytelen vagyok beérni azzal, hogy csak legfőbb pontjaiban szóljak a javaslathoz.