Evangélikus Népiskola, 1902

1902 / 5. szám - Sass István: Tarlózás

a panasz, hogy milyen mostohán bántak el velünk fizetésünk felbecs. lésekor, s hogy a felekezeti tanítóság, a mely megteremtője volt az egész nyugdíjalapnak, most — am. kormány kegyes jóvoltából — mint mostoha gyermek ki van onnét taszítva, de mi lesz akkor, ha még a mostaninál is lejebb fogunk szállani ?

Hiba követtetett el az tény, de mi a hibát — somogyi egyház megyéről beszélek — nem a magas, hanem az igazságtalanul alacsony becslésben találjuk, és abban, hogy fizetésünk nagyrésze kántorinak lett minősítve.

Az általános helyzet nézetem szerint ez : a dunántúli egyh. kerületben van 394 rendes tanítói állás, a fizetés átalány pedig 1123 korona; továbbá 18 segédtanítói állás, a melyeknél a fizetési átalány 580 korona. Fizetés kiegészítést kap ez ideig 163 tanító és pedig évi 36992 koronát, van tehát még 249 tanítói állás, a mely fizetés kiegészítést ez ideig nem kap. — Ezen állások között bizonyára vannak, a melyeknek javadalma az átalánynál sokkal magasabb, s így természetesen kell lenni olyanoknak is a hol a fizetés az átalánynál alacsonyabb, de ezek nagyobb részt már ki is vannak egészítve. Lehet, hogy a javasolt becslés folytán lesz még néhány, a hol kiegészítésre lesz szükség, de a nagy rész meg a nélkül, hogy fizetésénél valamit nyerne, veszteni fog, és pedig sokat, nyugdíj igényéből.

Én nem a becslésben találom a fizetés kiegészítések legfőbb akadályát, hanem találom az állami tanítók közoktatásügyi miniszterének (ne tessék mosolyogni a kitétel felett, a miniszter minket felekezeti tanítókat megtagadott, tehát mi sem vallhatjuk magunkénak) azon eljárásában: ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes. — Tudok eseteket a midőn a nyugdij igényt megalapították 500—600 koronában, erre az illető azon czimen, hogy fizetése nem üti meg a törvény által meghatározott minimumot, államsegélyt kért. Mi lett a válasz? Miután hiványa szerint 900 korona fizetése van, fizetést kiegészítést nem kérhet. — Azaz : ha nyugdíjról van szó, akkor a kántorit levonják, ha fizetés kiegészítésről, akkor meg leszámítják.

Ez az eljárás méltó párja annak az elbánásnak, a melyben mi felekezeti tanítók a közokt. ügyi kormány részéről lépten-nyomon részesíttetünk. Itt a föbaj ! Itt kell az orvoslást első sorban keresni és teljes erővel oda hatni, hogy sérelmeink orvosoltassanak. — Mert ha egyházunk nem tesz meg érdekünkben minden lehetőt, úgy bizony hiába várjuk helyzetünk javulását, mert a kormány bizony nem fog érdekünkben semmit kezdeményezni, egyszerűen azért, mert nem kellünk neki, sem mi, sem a többi vallás felekezet tanítósága. Pár hó előtt írtam egyik czikkemben, hogy : „Kedvező megoldást várhatunk

minden oly ügyünkben, a melyek az állami tanítókkal közösek, de még méltányosát sem azokban, a melyek csak bennünket felekezeti tanítókat érdekelnek“. — Méltóztattak olvasni Förster Ottó képviselő felszólalására adott válaszát a miniszternek ? — „Az államnak nem