Evangélikus Népiskola, 1902
1902 / 5. szám - Sass István: Tarlózás
143 feladata az, hogy felekezeti iskolákat tartson fenn, s hogy minden tanítóról gondoskodni nem lehet, mert az egyszerre milliókkal terhelné meg az államot“. Ilyen biztató kijelentések után, nem tartanám szerencsés műveletnek a tanítói karra nézve, ha fizetése újból és pedig a javaslat szerint becsültetnék lel, az mi ránk csak újjabb veszteség lenne. — A hol a fizetés kiegészítés szükséges, keresztül lehet vinni a jelen viszonyok között is, csak ha nem számít a kántori fizetés a nyugdíjnál, ne számítson akkor sem, ha a fizetés kiegészítéséről van szó. Nehogy az a vád érjen, hogy önérdekből állás foglalok az általános, a közérdek ellen, előre is kijelentem, hogy azon meggyőződésben vagyok, hogy jelen soraimmal nem csak a saját, de a közérdeket is iparkodtam szolgálni, mert sokkal többen vagyunk, a kik az új becslés folytán vesztenénk, mint a hányán általa nyernének. — De meg azt hiszem, hogy ebben a fontos ügyben fel fogják emelni szavokat a többi egyház megyékben lakó kartársaim is, hogy így megismerhessük az általános helyzetet, mert csak akkor juthatunk végleges megállapodásra. Távolról sem akarom azt, hogy a mi helyzetünk és a mi érdekünk legyen az irányadó az egyh. kér. tanítóságára, sőt inkább arra igyekszem, hogy egyesült erővel keressük az útat és módot helyzetünk javítására, de mindig úgy, hogy amig az egyiken segítünk, a másikat ne sújtsuk. XIII. (Az országos ev> tanitöegysülét kérdéséhez) Lapunk legutóbbi számait valódi lelki örömmel olvastam, s azt hiszem, éppen úgy valamennyi ügyeink iránt melegen érdeklő kartársam. Vagy nem valódi lt-lki öröm-e, a midőn Tolna és Pest x—y-ját egymás után látom felvonulni orsz, egyesületünk feltámasztása ügyében, a melynek megvalósításáért csekély magam is oly készséggel fáradtam mindenkor ? Ezen örömöm közepett egymás után támadnak fel lelkemben a kérdések, hogy ilyen becsületes szándék, ilyen önzetlen ügyszeretet, ilyen kitartó buzgóság mellett elbukhatik-e egy száz és százakat érdeklő ügy és törekvés ? Ezt a kérdést feltenni sokkal könnyebb, mint rá alapos választ adni. Az x—y-nok által hirdetett ügybuzgóság, a lutherános tanítói kar tekintélyének (mert az forog koczkán) megvédésére irányuló nemes törekvés azt hirdeti: nem ! De, a tanítóegyleteink többségének közönyössége, vagy kishitűsége, vagy a jó isten tudja, hogy melyiknél mi az indító ok, azt bizonyltja, hogy ha csak valami csoda nem történik
